Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - Cs. Nagy István: Felgyújtatlan erdő (vers) - Cs. Nagy István: Apidaurosz (vers)
CS. NAGY ISTVÁN Fölgyújtatlan erdő Az erdőalj i gallytömeg a roppant „aljnövényzet” lehullt husángok erdeje micsoda nemzeti vagyon micsoda rejtett rőzseláng Gallyszedő Tiborc-apáiknak legkivált kik csaknem megfagyának kunyhóik sövényfalai közt Nem annak ki a fáizást még a fázást is elfeledte Pável Ágoston fölgyújtott erdeje lenne ez a jómódú erdő ha jönne egy „csóvás siheder” de nem jön az se Traktoron reszketteti hasizmát mintha homéri kacaj rázná a gondolattól is alamizsnát elfogadni a rengetegtől Az amphiteatrum kőlegyező a hegy falában ólmos déli mákony ellen: leándereken, pineákon bénítva terped gyilkos nap verő. Csak tücskök hars danája tör elő, s fehér ormok zümmögnek, mint a Memnon, Trójára szelet várván Agamemnon, így pihegett Aulis kikötő. Megáll a szkénén görög saruban egy mai Iphigéneia s szaval: „Üdvöt hozok, repülj, Hellász hajója!” Ó, örökszavú Euripidész, kedvező szelet sürget a színész, szálljunk már közös, egyetlen hajónkra! Epidaurosz 414
