Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - Keresztury Dezső: Hajnalodó remény (vers) - Keresztury Dezső: A kőfejen (vers)
KERESZTURY DEZSŐ Hojnolodó remény Sóhaj? Annyi se. Lágyan zizzen, erősül a fény. Puha por szitál, halványan perdül a fák levelén. A hegy forrásait őrzi, súlyukat a kövek; csillagfénybe füröszti a harmat a zsenge füvet. Víz alatt, hegy alatt, fű alatt vár s majd formát vált az anyag; sejt sejtre szövődik a kaptár föld laza héja alatt. Ahogy vérnek a drogot ki kell tisztítania, kiszűri a belénk ivódott lázt valami mágia. Szállnak szabadulva-bezárva, tornyosul, o-mlik a hab, föl-le egyremegy: árja változva is ár marad. Az idő sűrű cseppjei vássálk: ritkul az árny a falon, hömpölygeti áramlását a tengermély nyugalom. Hord örökifjú ölében, ős mosolyával győz, reményen túli reménnyel, mint lombhullással az ősz. A Kőfejen De jó is ülni fenn a Kőfejen! bár szél eső közt folynak vad viták; a Szép Kilátó vár kilátni lenn, fenn gém szövi a sűrű fény-szitát; rend sejlik át a porló életen, elcsendesül panasz, goromba vád, torlódó látvány s higgadt értelem magyarázza villámok mértanát. 402
