Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - SZEMLE - Paku Imre: Ortutay Gyula: Fényes, tiszta árnyak
szemle Ortutay Gyula: Fényes, tiszta árnyak Szellemi-politikai életünk egyik vezető egyénisége, ia nyitott könyveik szerzője. Ezúttal pályája négy évtizedének főbb érdeklődési körét vonta meg: a magyar nép teremtő ösztönét, a paraszti végzet alakító nyomását ő mindenkor nyíltan tárgyalta, nyitott szemmel látta, alapos tudással értelmezte, fölemelő bölcsességgel értékelte, 1932 óta odaihajló szeretettel, lalászálló, mélyreható szorgalommal menti meg a kallódó népköltészeti, népművészeti értékeiket. Jóllehet legújabb köteténeik legtöbb közleménye csupán közvetve érint ibizáirciagop néprajzi kérdésiköröket, ám a végkövetkeztetés csaknem mindig a nép anyagi vagy szellemi helyzetét kapcsolja (bele a legkülönbözőbb társadalmi, politikai avagy művelődért kérdéscsopartozaitolkba. E kötet közleményei különböző időben és más-más alkalomra íródtak, nagyjából az utóbbi négy évtized esztendeire esnek első megjelenésüknek váltakozó dátumlai, iá szemlélet egysége — la látásmód következetessége — azonban a közös nevezőt, laz együttes összhangot már ©leve biztosította. Bízvást kerülhettek most egymás mellé a különböző alkalmaikból írott közleményeik, hiszen azok a kiváló tudós fejlődésfolkozaltait egyenletesnek mutatják la imlai olvasó ítélkezése előtt. Mindkettőnék —a szerzőnek és iá közvélekedésnek — szükséges egy bizonyos „magiam mentsége”. Az előbbi úgynevezett elhajlásairól, egykori elved változatairól számolhat ibe, az utóbbi viszont feltétlenül elismerhet, méltányolhat egy többé-kevésihé kifogáscilihiatatlan szákmai folyamatot, tudományos irányzatot, egy politikai meggyőződés érlelődését, egy közéleti érdekeltség fejlődés-menetét, mélyülő jellemvonását. Ezért nyitott ez a mérlegkönyv: a tartozik és követel rovatok 'egyenlege, a feladatoknak és teljesítésüknek aránya megnyugtató; a szerző és az olvasó szembesítése a szükséges haladás mindenkort j elenltőségét erősíti, bizonyítja, újítja. Ortutay Gyula halt nagyobb csoportba sorolta tanulmányait, személyes emlékezésiéit, röpke, futólagos vázlatait, nem annyira fajsúlyúk, mint inkább a hatás-, érdekkeltés, az érintett témák itteni együttes kibontákoztatása érdekében. Csaknem valamennyi közleménynek valamelyes 'előzménye, változáta, vagy éppen ikerpárja szerepelt már korábbi köteteiben, e tény azonban egyáltalán nem jelent 'ismétlődést, hanem a kérdéskörök újább vetületű tágulását tárja olvasói ielé, saját mélyülő természetének tériképét rajzolja meg, egyszersmind érzékelteti a megközelítendő íehórfoltokat. A „Néprajzi kalandozások” csoportba foglalt írások szellemi nyugtalankodásairól, e tudományág birtokbavételéről, terveikről, kudarcokról, feladatokról, eredményeikről számolnák be, nagyrészt sajátjairól, de néhány kortárai számadásról, sikerről sem hallgat. „Bartók nyomában” gyűjtőcím alatt közölt három emlékezés a hazai népdal somsáit, sikerét, továbbá párját gyűjtői-kiadói szerepét, 375
