Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - Kemény Dezső: A vulgarizálásról

VARGA GYŐZŐ: SYRTAKI

tünékenyen. A feladat, ami mindig felmutatja önmagát, felkínálja magát a „művészi megpillantásra”. S mert ez a faladat lelidegeníthatetlenül európai, ehhez a feladatihoz csupán nekünk, európaiaknak lehat szervesen-véresen és nem csupán szemlélődéként közünk, nevezzük ezt a feladatait Európa felfedezésének.

A nosztalgia immár iá művész, Varga Győző adománya. Ő így „pillant meg”. Képei szakadatlan vibráló küzdelem, hogy hidat verjen jelen és múlt közé, s miint ilyenek — csöppet sem szomorúan — nosztalgiikusák. Korinthos ia< tárt karú világ látomása. De már önkérrteleniül szűkítettük a kört, hiszen ia művész szenvedélyesein az örök felmutatására törekszik. Az „épp így lehetett” átéléséinek és közvetítésének vágya él iá Vihariban, fosban, vagy a Delosi oroszlánokban. De itt még szinte a kantorét képi megfogalmazás is jelentőségét veszíti. Hiszen igazi élménye la víz, levegő, napfény vagy alkonyat sejtése és Eiejíbetése. Míkonos kikötője egymásra toluló bárkái — ezek ia múlékony építményei!: —- „láttatásia” folytán öröktől volt bárkáikká, az elvágyódás szimbólumaivá nőnek. Elvágyódás? Igen, földrajzi és történelmi értelemben egyaránt. A művész magatartása

373