Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - Kemény Dezső: A vulgarizálásról

rekhez alkalmazkodik, feflmöltit eimíbar és fizikai környezet iá gyerek kényét-kedvét szolgálja, .akikor vulgarizálássial tviam. dolgunk: a szituáció azt az igazságot vulgarizálja, hogy a mi társadalmunk „jó társadalom”, azaz céljának megfelel. A „jó” vonások önkényes kiemelése, az ugyancsak létező „rossz” ,vonások elkendőzése kezdete leket a gyerekben a hamis ltudat fcialakuláisániak.

Befejezésül még néhány gondolatot.

A vulgarizálás következménye kétágúan rossz: a vulgarizált ismeret nemcsak mint a megismerés eszköze, hanem mint a reális cselekvés eszköze is hasznavehetetlen, legyen bár szimpla tévedés, tudattalan torzítás vagy tudatos ferdítés eredménye. S mert a vulganizálás újratermelődése szemünk láttára folyik, s mart a konvencionális ■gondolkodásmód tömageseibb, mint a heurisztikus gondolkodásmód, csak a társadalom törvényeinek ügyes fel- és kihasználásától várhatunk javulást. Méghozzá nem rendelőtök, hanem a társadalmi valóság mélyebb megismerése révén. Az a tudomány, amely azt vizsgálja, hogy az oktatás milyen pszichikai erőket és képességeket fejleszt (művelődéslélektan), s az a tudomány, amely .az Oktatás gazdasági, .anyagi, termelési kihatásait elemzi (oktatásgazdaságtian), támogatói lehetnek a vulgarizálás ellem küzdelemben az objektív igazságra vágyó, örök éis elpusztíthatatlan emberi tudásszomjnak.

BARABÄS LÁSZLÓ: ESTE

359