Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - Kemény Dezső: A vulgarizálásról

így: Háziam lángra gyullad. Azaz: indulatos felkiáltás helyett primitív, csaknem lidiüifcus helyzetképet kap a magyar olvasó. Scott Fitzgerald: Miay Day. Magyarul: Május elseje. Megjelent így, tudálékosan, miagyairázgiatva: Május 1. New Yorkban. Thornton Wilder: The Eighth Day. Magyarul: A nyolcadik nap. Megjelenít így, ia gyengébbek kedvéért: A teremtés nyolcadik napja. Verooirs: Sur ce Rivage... Magyarul: E part felett... Megjelenít így, ki tudná miért: Amerre iá szél jár.... No és a inév-oímék! Woulk: Youngblood Haviké. Magyarul ugyanez, mert tulajdonnév, nincs mit lefordítani rajta (méghozzá nem is úgynevezett „beszélő név”). Megjelent így: Hajsza. Sinclair Lewis: Ann Vidkiers. Megjelent így: Egy modem asszony élete, — és így tovább.

E torzító marnia végeredményben lábból születik, hogy a fordítóik így vélekednek: mag kell magyarázni la címet a magyar közönségnek. Mintha bizony a magyar olvasóközönség csökikentebb értelmi képességű volna, mint iaz amerikai, az angol, iá francia. A cím olyan, iamályeinné írója tette, s a fordító köteles alázatoséin, azaz miinél hívőbben megalkotná magyar nyelvű modelljét. Felesleges a vulgarizáló magyanázgatás, iazaiz hogy: aJklkior megengedett la imagyarázás, s akkor nem vulgarizál, ha a couleur local ismeretlen a magyar közönségnek. Truman Capote: Breakfast at Tiffany’s. Magyarul: Reggeli Tiffénynél. Megjelenít így: Alom luxuskivitelben. Indokolható, mailt nekünk a Tiffany nem mond olyasmit, mint például a Zserbó vagy iá Russzwurm. Még jobb példa a szándékos, s mégis helyénvaló ferdítésre a Knight-regény címe: This above all. Magyarul: Ez mindenekfeilett. Megjelent így: Légy hű magadhoz. Az angol cím cürvasbán a ShakespeareJben járatos angol olvasó azonnal folytatja laz idézetet: „to Ithfae ownself be true” (Hamlet, I. 3., Roloniius intelmei Laerteshez). Arany János így fordította: „Mimdenefcfelett / légy hű magadhoz...” Ha az angol címet adó idézetitöredéket tették volna a magyar fordítás címoldalára — „Minde- melkífaiébt” —-, az semmit sem mondana a magyar olvasónak, s iá filológiai hűség hamisítás volna.

Mint mondtam, a hamis oímfordítás hasonlít laz intézmény esitett, bár jószándékú vuigarízálásma, de már átmenetet képez iá manipulációs célzatú vul- garizáláshoz (a kiadói politikához laz olvasófogó „blicfcfangos” reklám-jelleg is hozzá tartozik).

Motorja lehet az ályen tendenciózus, szándékosan megtévesztő vulgartzálás- nak az eredményért várt erkölcsi, anyagi vagy politikai siker. Az ilyen indítékú infoirmáüióforrás egy természeti vagy társadalmi igazságot (tényt) vulgarizál, méghozzá Olyat, amely az éppen vizsgált konkrét jelenség lényegi tartalmától teljesen eltér — diszparát.

A náci német rendszer például egy tudományos itátel igaz vagy hamis voltát megalkotójának származásától tette függővé (Einstein fizikája zsidó fizika, tehát elvetendő, sőt üldözendő). Politikai óéiból való, végletesen vulgáris általánosítása volt ez ia tétel annak a ténynek, hogy iá közép- és kelet-európai zsidóság egyréfsze a tőkés polgársághoz tartozott, az első világháborúban pauparizá- lódoitt tömegeik elé tehát könnyű volt iá gazdasági válság éveiben bűnbakként állítani olyan ismérvet (hogy t. d. valaki zsidó), amely nem jellemző egy társadalom oszbálystimktúriájárna, következésképpen a valóban létezett osztályan- tagonizmushoz laz égvilágon semmi köze sem volt.

Más módon vulgarizált a Trianon ellen érvelő híres Teleki-féle néprajzi térkép. Tendenciózusan készült, de „betű”, illetve „szín” szerint .igaz volt. Helyesebben: csak valódi volt. Torzító egyszerűsítés, vulgarizálás laz volt e térképen, amit nem mutatott: ia (nemzetiségeket jelző színek között semmi sem utalt az

355