Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - Kemény Dezső: A vulgarizálásról

alkothat továbbfejleszthető.en szerves egészet. Röviden: a vulgáris ismeret al- lcalmazhatatlan.

Mármost: milyen válfajai lehetnek a vulglarizálásniak, vagyis lássuk, hogyan jön létre vulgarizálés, ha ez emberi infonmiációfortrás képességeit meghaladja a feladat, vagy pedig szubjektív motivációk csökkentik a közlemény (tisztaságát.

3.

Leggyakoribb válfaj a vulgarizálás ad analogiam. Lényege ennek az, hogy új Vagy újoniniain felfedezett jelenségeket ismert j'eiemségak ismert törvényszerűségeivel magyaráz. Nem tévesztendő ez össze a tudomány évezredes gyakorlatával: a régiből következtetni taz újra. A vuligarizálátSból ugyanis teljesen hiányzik iá megszüntetve-megtartás mozzanata.

Egy könyv fekszik előttiem: „Tankönyv városi s falusi elemiisfoolák használatéira, 14 különféle reái-tainulimánnyial. írta Grynaeus Alajos szathmár-me- gyei czámzetes kanonok, hittudor, s. a. rt. Nyomtatott Müller Emil könyvnyomdájában, barátofctere — kalaputcza sarkán”. Évszám híján csak arra hivatfcoz- hatom, hogy iaz 1857-iban született nagyapámé volt islkolás korában. Az „Embertan” című fejezet egy részlete: „A szívnek jobb kamarájából ömlik ki a tüdőbe ia vér, melly a sebes keringés miatt (!) forró. Ezen sebes keringés által sók része ia vérnek gőzzé válik és az izzó lyukakon keresztül észrevehetlen kigőzölgés által a testiből fcitiakanodik.” írták ezlt s tanították országszerte Harvey után kétszázötven évvel, ezelőtt száz évvel, a nagy term'észettridományi felfedezések idején.

A képlet világos: a tudatlan, és a korszellem szerint valamiféle állatkáknak tartott gyerekeknek ia már általuk is ismert fizikai jelenségék analógiájára magyarázzák a biológiai jelenségeket. E helytelen analógia következtében válik a jelenség magyarázata tévtanná, a régi ismerettel lényegileg hamisítva meg az újra vonatkozó megismerést.

Más példa napjainkból: egy népszerű ismeretterjesztő hetilap római régészeti tárgyú cikket közölt. A szerző — nyilván nem lévén egyúttal nyelvész is ■—- a barbarus szót a latin barba (szakáll) szóval rokonítja, pusztán a külső hasonlóság alapján, nem tudván vagy nem vévén figyelembe azt, hogy a kérdéses időszakban nemcsak a barbárok viseltek szakállt, hanem a rómaiak is bene barbati (szépszakállúak) voltak s hogy a barbarus-barbaros szó a görög barba- ridzó (fecsegek, zagyvátok) ige darivátuma (tudniillik a görögök nem értették meg a barbár beszédet).

Csak megemlítem iaz ugyaneme kategóriába tartozó delfin-hal jellegű analógiák áradatát, hogy rátérhessek a vulgarizálásnak egy más, szintén gyakori fajtájára.

E válfaj a téves általánosítás. A vulgarizáló ilyenkor nem egyetlen, régebbről ismert jelenség helyes magyarázatának kaptafájára erőszakolja rá az új jelenséget, hanem egy jelenséget helyes magyarázatával együtt zsinórmértéknek tekintve olyan területekre is kiterjeszt, ahol már más törvényszerűségek uralkodnak. Megtévesztő, vulgáris gyaikorlatbavitele ez annak az elvnek, amelyet Szent-Györgyi Albert így fogalmazott meg: „A tudomány általánosításokra tör, az általánosítás pedig egyszerűsödést jelent”,

Klasszikus példája ennek a szociáldarwinizmus, azaz a Darwin-féle evolúciós elméletnek, amely az emberre csak mint biológiai lényre érvényes, az em352