Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - TANULMÁNY - Kemény Dezső: A vulgarizálásról
KEMÉNY DEZSŐ A vulgarizálásról Vulgus — a tömeg, a nép, a iköz. A köpcös jellemű Horatius színtelen masszává silányítja egy jelzővel: profanum vulgus, s az így szembeszökő semleges nem még 'laposabbnak és színtelenebbnek tünteti fel iá be nem avatottak áradatát. A vulgáris szóhoz kezdetitől fogva pejoratív árnyalat tapad, s noha a „köz, közösség, közönség7’ kifejezések a polgárosodás karától kezdve egészen napjainkig egyre tiszteletreméltóbb fogalmakat jeleznek értékrendünkben, a „közönséges” szó ma is rosszalló, megvető értelmű. így tehát ia „vulgarizálná” kifejezés a mai szóhasználat szerint nem azt jelenti, hogy „leltarjiesziteni, a náptömegek tulajdonává tenni, közikinccsé változtatni”, hanem ezt: „tudománytalanul leegyszerűsíteni, s ezzel 'elferdíteni”. Ebben a közhasznú értelemben fogom alkalmazni ezt iaz eredeti jelentése szerint nemes igét, nosztalgiával gondolva arra a korra, amelyben oktatók és oktatotlák egyaránt a „tanítani” ige legbő velke dőbb szinonimájának fogják érteni és tartani ezt: „vulgarizálni”. A vulgarizálás e rövid, s a későbbiekben alaposan körüljárandó megfogal- mazájsía után szükségesnek látszik a félreértések elkerülése végett legalább egykét példát m'ondlamom arra, hogy írni nem vulgarizálás. Nem nevezhető például e szóhasználat szerint vulgarizálásnak a jó értelemben vett tudomány-népszerűsítő tevékenység, nem nevezhető vulgarizálásnak egy szándékosan nem pontos, osalk közelítő ímegolldáis (ha egyidejűleg meg tudjuk becsülni laz elkövetett hibát). De nem 'vulgarizálás az sem, ha iaz általános .iskolában a fcákszamű és a bamaszemű fiúkból, s a. fcákszsmű és a barnaszamű lányokból alkotható csoportokkal kezdi a tanító a halmazelmélet megértetését; s ha a biológia tankönyv az ember leszármazását & ia főemlősök között elfoglalt helyét egy fa szétágazó gallyaival szemlélteti. És nem vulgarizálás azt mondani, hogy a Nap kering a Föld körül — ez írna 'egyszerűen tudatlanság. Nem vulgarizálás azt mondani, hogy Japán a második világháborúval csak nyert, mert élodázta a fenyegető túlnépesedést — ez üres hazugság. És semmiképpen sem vulgarizálás az, ha egy költő akár a legmerészebb jelzős kifejezéseket, a legmeghökkentőbb hasonlatokat használja — ez ugyanis már nem a tudomány, hanem ia művészet szférájába tartozik, s ott nem lényeges ismérv a valóság fizikai hitelességű reprodukálása. Végül nem vulgarizálás metaforákkal teletűzdelt hétköznapi beszédünk — asztalláb, nap- tevékenység, áldatlan állapot, kegyetlen tenger —, mert e metaforákat valamennyien azonnal dekódoljuk, pontosan tudjuk, hogy pontosain mit jelenítenek, félreértésről szó sem lehet. Ügy érzem, hogy sikerült mindent összekevernem. Rendet kell hát tenni, megvizsgálva, hogy az emberi ismerattairtoimánynak mind természet-, mind társadalomtudományi ágában hogyan születik meg a vulgáris fogalom, s hogyan növekszik távtainrendszerré, hamis tudatot teremtve és hagyva maga mögött, még pusztulása után is. 349
