Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Szilágyi István: Kálváriák

első feléből származik, de mai formáját századunk elején kaphatta. Ezt a szentélyt is remete gondozta. 1750-ben Krajezár Ferenc cseh ember élt itt, aki Vas megyei remetetársaihoz hasonlóan a ferences harmadrend tagja volt.

Szentgotthárdon a ciszterci rend létesített a Schlössl-re felvezető út mentén stációs kálváriát, amelyről csak írott adat beszél, maga az emlék nyomtalanul eltűnt.4

18. századinak kell tekintenünk a sárvári kálváriát is. 1764 áprilisában egy pörben találkoztunk az említésével: „...Városi Mesterünk a Kálvária Hegyre több ájtatoskodó Személyekkel kimenvén, és együtt a Sz. Böjti napokra rendelt énekléseket, és Imádságit az Köz nép előtt végben vivén. . ,”5 összeütközésbe került a káplánnal, aki csúnyán elverte. Hogy maga a kálvária milyen volt ekkor, nem tudjuk. Mai kápolnáját a város 1800-bans építtette, boltozottan, két homlokzati toronnyal, de az is lehet, hogy ekkor csupán a barokk kápolnát alakították át, s később is, kb. 1820 körül.7 A romantikus ízlést mutató stációk a kápolnát övező kőfalba befoglalva láthatók ma is. Nagyon romosak. A kápolnát 1973-ban tatarozták. A sárvári kálváriának nem volt remetéje. Egy közelben lakó szőlősgazda ügyelt fel rá, aki a harangozói tisztet is ellátta.

Sok hasonlóságot mutat a sárvárival a közeli sitkei (Kissitke) kálvária. 1871-ben építtette Felsőbüki Nagy Sándor gótikus stílusban. 1872 fájdalmas péntekén szentelte fel Szabó Imre szombathelyi püspök.8 Celldömölk felől a kéttornyú kápolna jól emelkedik ki a hátteret alkotó dombsorból. Ezt is fal veszi körül, amely azonban támfalszerűen tartja is a kápolna félig mesterséges dombját, amelynek szintjére két lépcső vezet fel. A falba és az előépítménybe kétoldalt hat-hat stációt illesztettek be, amelyek a kápolnával és az annak tengelyében álló nagyobb stációszerű építménnyel együtt adják ki a tizennégyes számot. Az ábrázolások bádoglemezre festett képek.

Sárvárhoz közel van Csénye is, amelynek szintén van kálváriája. Állítólag 1863-ban épült tizenhárom stációval.9

A helyileg ma is a győri egyházmegyéhez tartozó Csepregen is van kálvária. A községtől délre fekvő Boldogasszony kápolnájához vezető út mentén állnak a stációk; tizenegy az út bal oldalán, viszonylag nagy távolságra egymástól, a maradék három a jobb oldalon, már bent a templomot és remeteházat körülfogó lombok árnyékában. Képeiket szintén fémlemezre festették. A kápolna helyén, amely felirata szerint 1869-ből való, korábban egy nagyobb templom állott. A 14. században épülhetett. Így érthető, hogy a vallási élet több emléke fűződik ehhez a területhez. Remetéjét már 1693-ban említik. A 18. századból is vannak erre vonatkozó adataink, a házat magát pedig ma is lakják. Lehetséges, hogy a stációk a kápolna előtti kereszttel egyidőben, 1867-ben épültek, valószínűbb azonban, hogy mai állapotuk több fejlődési szakasz végeredménye.10

Stációs kálváriáink sorában említjük még a jákit, amely a híres templom máig is fennálló kerítés-falába 1904-ben készítettek11, valamint a rábakethelyit (ma Szentgotthárd II. kerülete), amely az előzővel szemben az elbontott középkori kerítésfal nyomán épült, szintén tizennégy állomással. Ezeknél korábbiak lehetnek azok a keresztek (kálvária-jelenet), amelyeket a középkori templom szentélyéhez állítottak kívülről. A stációsor és a templom között az ősi hagyományt követően ma is temető van. Évszámmal egyik emlék keletkezését sem jelölhetjük meg.

Építményes kálváriáink közül először a legrangosabbat, a celldömölkit említjük. A régi Kis-Czell híres búcsújáró temploma mögött található. Két saroktorony között, ezektől hátrább, nagy nyitott emeleti fülkében áll a kálvária322