Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - DIÁK ÍRÓK, DIÁK KÖLTŐK III. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Abody Rita: Megfejtés (vers)
ABODY RITA Megfejtés A tenger nagyon szép volt Poszeidón szigonya sütött a vízben még érződött a fény és jöttek, jöttek az áramlás- meg szélkavarta hullámok iszonyú erővel kelt föl azon az éjszakán a hold úgy szálltak a zajos titkok rejtett sötétségükben akár a csillagokkal kivert tenger képe áradt és konok loccsanással ment előre minden egyes vízcsepp amelyből később hegyes szerszám lett, parttörő szüntelen csikorgás minden hullám vágtató ló volt és fehér tajtékot hurcolt magával repült repült lovasát rég elhagyva a zeneszó alkotta sövénynél letépte a hullám-vágtatás szele mert nem történhetett más és ennél különb ezt már akkor meg kellett volna érteni de nem bírt elhallgatni a zene a szokatlanul élő éjszaka tette hogy a kavicsok még mindig egyformán zörögtek a víz meg végtelenséget kiabált és szörnyű sok olyan élet van amelyet nem ismerünk a hajók vitorláival tűzdelt kikötőből sugárzott a sós víz szaga mint a nappali lepkék színei a fényfoszlányokat sodró nap előtt közben hűvös tekintetű kutya ment el hangtalan tengerifű-erdők úsztak a víz alá rendet csinálni és jött az a komoly kis utca, a maga nappal aranyszínű, éjjel nem tudom, milyen, de igazságos lázálmát vallotta meg a pálmafáknak a tenger, rettenetes tömegével még egyre dörgött és haladt előre még mindig az ég és víz határán lebegő végtelenség útjelzőiről, a szigetekről kiabált és hozta magával azt hogy semmise történik ha egy hullám elsimul vagy ha rádnéz a végleg eltávozás őre semmi szükség rá hogy üvölts, ordíts: nem, nem! mert úgyse tudják, neked ez mennyire fontos és mert 317
