Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - Baráti Z. Lóránt: Reményt, kimérve (vers) - Baráti Z. Lóránt: Utazás a folyón (vers)
BARÁTI Z. LÓRÁNT Reményt, kimérve Csak egymás mellett vagyunk már otthon egymásnak vagyunk otthona és egymás mellett mondjuk — otthonunk — otthonom — otthonod és van tetőnk és vannak falaink — — körülölelnek bennünket e steril és célszerű földön a kegyetlen halált-villogó ég alatt Utazás a folyón 1. A hajókra felrakták a terhet, az eget, a vízre csap a szél, s nehéz kék árnyéka a februári éjnek — és bummogó csordák, fölöttük egyhangú darázsdönögés. A sima tükrön, a sodrás közepén úszik már leláncolt gyermekkorom. Egy ócska, kivénhedt gőzös elzihál, zuzogva hull a vízre a korom. 2. És jaj! — ujjaimra virágpor nehezül, egy fuvallat — felkap, sodor a szél. Hiába kiált utánam az egész gyermekkor; pitypang, száz rozsdából — vetkező bokor. Megkötöz, maga után vonszol engemet a jégből-kilépő folyó — és holnap a nyár kopott farmeromba beleszeret, lépteimre harmat száll, s egy katicabogár. 30Í)
