Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - Pesti János: Tüzérek (elbeszélés)
A gyerek körmei a markába mélyednek, az öreg szeme kifejezéstelen, száraz, lila szája mintha motyogna valamit. Feje oldalt billen, most egyvonalban áll a gyerekével. Sosem tűnt föl ennyire, hogy az arcunk éle azonos. És az állunk, a bemélyült gödörrel. Fölegyenesedem, töltök az öregnek hozott sörből, s magam iszom meg, ők észre sem veszik. A tekintetük összekapcsolódott, egy ütemre lélegzenek, mintha vezényelné valaki. Két pólus az élet egyenesén, két ember, két pont, amelyhez minden molekulám kötődik. A fiam meg az apám. 305 KÖ PÁL: GYŰRÜFÜ
/
