Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - Takáts Gyula: Száz nap a hegyen
TAKÁTS GYULA Jönnek .. . kosárral... zsákkal... Pislognak föl, hogy látom-e? Ha bezárnám szemem még akkor is és mind! Magas a Hegy ... és .. . lábánál a világ ... Látni kell] Megérett a gyümölcs, kosárral, zsákkal viszik. Az útkanyaron túl, a bányafal mögött már hiszik is, hogy az övék . . . Baltára mennek, annyira hiszik! Zsákolnak és hajóznak szilvát.. . fügét... fürtöt. .. csövet... És úgy villan szemük a távcsövembe, mint puskacsőbe fojtott szikra. Halott lennék már rég, ha most a kapanyél... Mert látom . .. De tanmese helyett csörög, csörög a mogyoró . . . A traktoros, a Mercédesz, gyalogvadász, a helikopter is leszállnak egy szemért és halász és buszsofőr és szoknyásak hada ... a templomi legájtatosabb nőstényénekes fején is úszik a szedett kosár. Libegnek a hegyről a tóparti torony, a mindent megkötő és mindent feloldozó kék kikötő medencéje felé ... Mint kedves szélben a vitorlák. Lágy édesvízű tenger . . . És a mészpor csípős pudere maszkot vakol keresztre,.. . arcra is . . . * * „A Heszperidák Kertjén innen” c. versciklusból. 291 Száz nap a XXVII
