Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - MI OLDALUNK - Csak megemlítjük... - Barátaink, Fejérben!
mi oldalunk Csak megemlítjük . . . A Kisalföld március 23-d számában Mónus Iimre aláírással megjelent íkiritiikához és másruap a Győri Rádióban eOtoiamgzoitlt — [kizárólag iá Vias megyei szerzőik számára fenntartott hangvételű — summázatihoz fűzünk néhány szelíd megjegyzést. A reoanzor keményen elmarasztalja Tornyai Farkas „Eszkimó mese” című novelláját, de toerviallja, hogy nem érti. Belső hallás és fantázia nélkül nem is lehet, hisz az írás egyik legszebb erénye az ia gondolati építkezés, amely a ki nem mondottal ugyanannyit mond él bét, egymást nagyon értő ember — apa és leánya — kapcsolatáról, minit amennyit leír. Ha nem érti, hát nem érti. De akkor imáért ítélkezik? Az „Ezüst ló” szerzőjét, Várhelyi Józsefet nemcsak megrója, de bántó fölényességgel ki is oktatja. Teljesen figyelmen kívüli hagyva az írás mondanivalóját (lehet, hogy ezt sem érti?), a művészi önmegvalósítás felé törő ember diadalát a visszahúzó környezet fölött, egyik mellékszálon lovagolva az igazgatókat védelmezi feleslegesen, de szent haraggal, megkérdő jelezve azt is, hogy a szerző látoitt-e egyáltalán igazgatót. Ne lepődjön meg Mónus Imre: a novella írója iá felszabadulásunk Utáni huszonkilenc évből tizenhétig volt munkás és tíz óve újságíró. Sajpianrti sat... Teljes az egyetértésünk abban, hogy akiket társadalmunk irányító posztra állít — vezessenek termelőüzemet vagy éppen könyvtárat — túlnyomó többségükben kifogástailan szemléletű, jól felkészült emberek. Bizonyára Mónus is találkozott már ilyenekkel. De vannak kivételek is, akik gyarlóságaikkal nagyot árthatnak, és jó, ha sötét kis dolgaikra időnként ráesik némely írás lám- púcsfkájánalk a fénye. Mégha néha-olyikor gyenge is... Pósfai H. János „Egyszer mindnyájan megöregszünk” című tanulmánya is kap egy fricskát és egy jó tanácsot. „Többre alkar megfelelni, mint amennyit magának feladatul kiszab” — írja róla, jelezvén, hogy hiányérzete támadt a közleménnyel kapcsolatban. Ha Mónus Imre nemcsak írna az Életünkről, hanem olvasná is, tudná, hogy amit hiányol, laz „Itt jó hdlyen lesz, apánk” címmel egy korábbi számban már megjelent. A jó tanácsot pedig csekély módosítással hadd ajánljuk a tanácsadónak is: Szebb, tartalmasabb és tanulságosabb lett volna az eszmefuttatást több elmélyüléssel megtoldani, és csak kérdésre felelni. Barátaink, Fejérben ! Amint azt áprilisban, közös szerkesztő bizottsági ülésünkön megbeszéltük, várjuk a megyei írásokat. A versben, elbeszélésben, irodalmi riportban, szociográfiában., tanulmányban és képben megfogott mát. A dolgos ember sorsát segítsetek átemelni a közös folyóiratba, hogy mind teljesebben mutathassuk fel a tájainkon élő embert. Az újjáalakított társadalmi szerkesztő bizottság tagjait — Sofoor Antalt, Nagy Jenőt és Francsits Józsefet — szép vállalásuk kezdetén szeretettel kö- szöntjülk. Dolguk, az új tehetségek felkutatása, segítése, .és a már alkotók termékenységben való megőrzése, nem lesz könnyű. De mennél nehezebb, annál szükségesebb és mindennél szebb ez a munka: a tehetségteramfés több minden remekműnél. Ára ha majd mégsem bizonyul olyan bírbaitiaitlanul nehéznek a hű sáfárko- dá|S, illesse ezért a köszönet iá közös vállalkozásra 'eddig is jó szívvel ügyelő megyei vezetőket!
