Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - Pék Pál: Vasból és sugárból (vers)
Vasból és sugárból A milej szegi öregeknek Ki fogad be, ha a mögöttetek hadra-kelt fű kardjai, az árkokkal-szabdalt kerti ösvény, s a bogáncsok kettős öklei a szőlőkön túl is elvernek innen, túl az ifjúság kútjain, — s mutathatok én páva-lepkét, aranypénz-arcú ördögöt, kacsalábon forgó tanyát, tornácon asszonyt, őz-szeműt, — nem hisztek bennem, s magatokban, ■—■ múltra-feszített kín taszít, betört-homlokú hegy magánya, a fegyverré-emelt bot, kavics, egy káromkodás, a mozdulj, állj föl, a rádnyitok még, az itt vagyok------------T i arcom a földnek megőrizők, én szomorú értetek vagyok. Hisz voltatok ti homokon akác, a ninccsel birkózók, vakulás nélkül napba-nézők, csodákra-fölkent álmodok, — krajcáros hittel támadni-ütni mindig-kész némák, s oly konok törvénytudók, hogy esküdtök rendre, jó-reményre, ha földre roskad házatok, s ha köptök leginkább —• Nevetni, sírni helyettetek, ha nincs szavam, hazám, Európa hű vitéze, hol van a kéz, mely kezet ad... ? 21 PÉK PÁL
