Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - MŰELEMZÉS - Pásztor Bertalan: Miért szép Krúdy Gyula "A hídon" című novellája?
LOSONCI MIKLÓS Illés Árpád gyűjteményes kiállítása Illés Árpád festőművész Kisköcskön született 1908-ban. 1928-ban Rudnay Gyula tanítványa lett a Képzőművészeti Főiskolán. Több kollektív kiállításon vett részt itthon és külföldön is. 1963-ban önálló kiállítása volt a Fényes Adolf teremben. Lírai hangulatú szürrealista képeivel nagy hatást vált ki zenei életünkben, de költőkre is hatottak friss invencióval készült alkotásai. Hol van Kiskocsik, s miiről nevezetes? Vias megyében, s itt született Illés Ampád festőművész 1908-ban. Gyűjteményes budapesti kiállításán — melyet nagy érdeklődés közepette nyitott meg Major Máté akadémikus 1974 februárjában — megdicsőüllt a dunántúli kisközség, mert szülötte európai áramkörbe jutott. Illés Ampád festészete tündárjáták, bravúros képzelet villogó szeszélyeivel, állandó belső (torlódás indító 'energiáival, mely sajátos larámyórzéklkal és hibátlan kiépii ritmikával rendelkezik. Csírázó formákban terjeszkednek ötletei, melyekből kifogyhatatlan. Klee, Miró, Gulácsy Lajos álomvilágának folytatója, Weöres Sándor elegáns játékossága lüktet benne, Sztravinszkij és Bartók eszményeinek örököse. Művészete zenés líra, melyöt képekre ültetett át végiár vény esen. Van benne valami szoraátaszerű — miniden alakzat kellemesein dallamos —, színes örvényei szinte hangzanak .is, nemcsak látszanak. Műveinek nagy az áteresztő képessége, gyűjtőhely és forrás is. Van benne valami képlékeny, a felület gurni- labdés rugalmassága az a festői egyenlet, melyben rögzíteni tudja a valóság tündém” eseményeit. Megújulásai: a változatok, melyet angolnaszeírűen sikló színforgókkal épít. Miniden alkotása la titokzatos ólet egy-egy felnagyított sejtje, mely 'osztódás közbein ezer csáppal terjeszkedik színeinek vonagló. belső önmozgásában. A színek zsonglőrje Illés Árpád, az anyag „rejtett leikéit” teríti ki tüzes árnyalatokra hangszerelve. E mikroszkópiilkus elemzésben csillaggá tágult molekulák arabeszkszerű remegése tárul fel, s ez a játékosan fáradhatatlan vibrálás az, mely Weöres Sándor költészetének és Illés Árpád képeinek alapvető rokonságát jelenti. Mintha Weöres „Rangyszőinyeg”-éinak asiszaaiációs ereje és bátorsága ismétlődne festményein, melyeknek számtalan öble és elágazása ismert. A „Tajgetosz” csontvoniaglása a hajdani spártai drámára utal, nemlétbe kergetett éleit szímordítáísát érzékeljük a fcézaldkú szálkilakörnyezeítlben. Illés Árpád csak belső kópékat fest, nem ismerünk a fákra, érzelmeink és gondolataink ébrednek fel elvonatkoztatott rendszerének karmesteri intéseire. „Háry János”-t is idézi, de mam Garay, hanem Kodály zenei ösvényén, s a „Kék etűd” lassú, kellemes áramlása Bartókhoz vezet, „Az éjszaka zemiéjé”-nek festői műfordításához. Vörös tónusok folyondáros zuhatagával hanigosítj.a fel a sötét árnyalatok pianciit, s a zene fehér ablakait is érzékelteti, ahonnan bepillanthatunk ia létezésbe. Piros csírák és amőbák hálózatából szárnyal fel Bartók — Illés Árpád által kéknek minősített zenéje —, ezzel ellentétben „Afrika” bozótos térsége 270
