Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: Takáts Gyula pályakezdése

Ezzel ia gondcfliaitbail (igazolódik ia gyermekkori tarmászetélmiány, és a festőd hajlammal tovább erősödve teremt imáir laz eflső két kötetben sajátos költői szemléletet, slbíluust. A látvány, egy konkrét tárgy csodás világot asszociálhat; ahogy ia (bialatomparti cseresznyefa látványa Kínát, Japánt, a Sárga Tengert (Balatonparton). Verse — ahogy később meghatározta — japán vázlat, 3 épp ezárlt ajánlotta Kosztolányiinak. Itt a japán rajzóik, festmények aprólékos szín- és vonalteohnáikáijénaik megfelelően dolgozott; együtt látszik minden, de a részletek mégis jól különválaszthatok. Máskor pedig „plein-taáre” festőként csak körvonalaz, impressziókat ragad kd iá tájiból (Fonyód-hegyi est). De ibármeflyiifc teohnikáwal alkosson, verseinek alapmotívuma a valóság (Szülőföldemen, Zselic- ség). A valósághoz fűződő kapcsolatban különbség mutatkozik a két kötetben. Amíg az (elsőben a táj, a természet mitológiai lényekkel é|S alakokkal népesült, addig a másodokban ez eltűnik, s helyette az élet érzéki képeit, rejtett drámáit festi meg. A tó és part című balatoni versében nincs semmi keleti, sem klasszáicizáló motívum; sokkal figyelemreméltóbb itt a víz és a part jellemzőinek. valósághű leírása, és a versiben bujkáló, drámaáság. Az első kötet tiszta képszarűsége, nyílt, olykor egyszerű rajza is megváltozik; helyén a táj, az ég, a föld, a növények és (állataik mozdulásai misztikus tartalommal telítődnek (Csönget emlék). Az első kötetben a természeti kép a természetre utalt, a másodikban viszont a költői énre, s ba „kihull a versiből a hasonlítás, a költő személye, lelkiállapota válik elsődlegessé'’.10 Miáshol úgy tűnhet a (második kötetében is, hogy a természet önmagában áll, de egy szónyi utalással áthangolódik az egész vers (Himfi vers).

Az első kötet kapcsán Radnóti Miklós írta le, hogy Tafcátsnák „alapos vanskulibúrája” van. Formai készsége sokoldalúan jelentkezett mind ia két kötetben. Ritkán használt tisztán (egy-egy formát. Jidllamző például, hqgy a nyolcas trocheusi lejtésű sorral induló A szántó-vető somogyi klasszikus című versében magyiarojs ritmust, kétütemű nyolcas start találunk: ,,S a niaparany, hogy ihaönii”, majd háromütemű kilenoest: „S Ibár közel egy század óta holt”, sőt még jamaibi- kus sort is: „(és hófehér a nyáj”. Alkalmazta az (egyszerű dalformát (Téli éjfél didergése, Kút). Tiszta négyütemű tizenötösissl is találkozunk verseiben: „Mint ugrásra felhúzódoltt zajraleső szellemek, / úgy ülnék a szarkafészikeik a temető kert felett” (Faluvég). Kipróbálta la klasszikus verselés hagyományait, érzékletes, könnyed libegőssel iá Téli készülődés-ben a hexametert: „A tál kék szeme pislog a magtár nagyűrű résén, / s kinn a gyepen tökök kupacokba kirakva pihennek, / sült húsuk illata szálldots, ahol a gereblye szemetje / és a szaladni-igyekvő tökszár sarceg a tűzben”.

Rímei (első két kötete kapcsán (és később is) vitát váltottak ki. Mas István jegyezte meg róluk először, hogy a költő íkeiviés gondot fordított kidolgozásukra. Első kötetében még tiszta rímekéi, illetve szép asszoinánodkiát alkalmaz, pl.: „isaéjjtal-féjjel, horog-forog., zizeg-sziszeg, zuhant-hant, rézláing-ráng, papiak-ablak, füst-ezüst,u és Jiakabnringanak, tereli-lenyesii. (aindalog-szendereg. A Kakuk a dombon másik kritikusa jegyezte meg, hogy „ia képek s a hangulataik zavartalan élvezését gyakran formai darabosság akadályozza”.12 A második kötet rímei többször monotonok, iá Suomi utazás előtt című versiben a „mezőre” négyszer fordul alő rímként, sorvégeken A hold színe előttaben a „tallér” háromszor. A kifogások ia formai virtuóznak szólták, laki lalkalmainként egyéni, sajátságos, esetenként vitatható módon tért el ©. hagyomány okitól.

262