Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Ferenczi József: Ők tizenegyen meg a tűz
FERENCZI JÓZSEF Te, öreg — mondom .a minap Ferenc ibáítyámnialk —, tudod-e, hogy a Puskás Tivadar utcában van egy kis öntöde, akkora, hogy négy lyulkias kalap beterítené. Az egy külön világ, tizenegy mindenre érzéketlen munkással. Nincs még egy tűz, mint amilyen ennek a kacat üzemnek ia kupolájában ég, de olyan vad magyarokat sem találsz máshol. Megírnám ennek a ikupolós csapatnak a történetét, szépítés nélkül, úgy, ahogy volt. Attól kezdve, hogy betévedtem az utcáról, és lazt ia véget nem érő borzalmat, amíg eljutottam az öntésiig. Benne lesz ebben a történetben, mind a tizenegy díszpéldány: Lapát Tóni, a Kis Jóska meg az öreg Jóska is, amint éppen nekemugniik, hogy agyonverjen egy váciak lapátért, aztán Ernő, ahogy kiszédúl a zuhany alól, és röhögve mutatja, milyen óraszíjat égetett karjára a vas. Azt mondja erre Ferenc bátyám: írd csak össze, amit gondolsz, hátha kikerekedik belőle valami. A stílus miatt ne fájjon a fejed, lehet az jó pucéran is, az igazság a lényeg, hogy hűséges legyen iá valósághoz. Az irodalom, pajtás, nem kifestőkönyv, az élet miaga a költészet. Az életről beszélj, ha kikívánkozik belőled, a munkásakról. Ennél nagyobb dologba úgysem foghat, aki egyszer írásra adja a fejét. Ennyi elég is biztatásnak, hogy belekezdjek a mesémbe; egy hét ;a súlykészítő öntödében. Csák egy baj van, hogy nem tudom ia történet végét, azt, hogy Gyurmánszkiiákfcal maradok-e vagy továbbállok, és eltűnők a balfenéken. De ez majd csak kikerekedik... CSAK MÉSZ AZ ÖKLÖD UTÁN Kezemben két húszkilós leszarítósúly, éppen lindulnék velük a sarokba, hogy a többihez tegyem őket, az idős GyurmánsZki átlép két sor formnszekrényen, és elém ugrik a lapátjával. Hogy az úristenemet! — ordítja. Bele a számiba üvölti, hogy hová lép, és hanyattlök. Mert hogy mit csináltam én iá lapátjával. Idestova egy fél napja itt vagyok, és ha nem vettem volna észre, ez nem játszótér. Az rendben van, hogy még nincs saját szerszámom, az is, hogy kölcsönvettem az övét. De csak a hülye nem látja, hogy a formázó homokot ibemed- vesítetbék. Ha valaki dolgozik a lapáttal, utána tartsa kötelességének, hogy lesúrplja. Nem esik le a gyűrű az ujjúról senkinek, itt nem nagyságos urak dolgoznak. Meg hogy a lapát itt olyan, mint kisiskolásoknál a oenuza, jó lesz, ha ezt megjegyzem magiamnak mindjárt a legelején. Most mehet a esiszolófco- ronghoz és nekiálllhat a lapátnak. Ennyit mondott GyurmánszM, s közben az orrát majdnem az enyémhez dugta. Nem mondom, hogy fenyegető volt, de kíméletlenül szárazon mondta, énhozzám még ilyen vacakul keményen nem szólták munkahelyen. Különösen 239 ff Ok tizenegyen meg a tűz
