Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - Holdosi József: Megriadt táltos éveim (vers)
HOLDOSI JÓZSEF Megriadt táltos éveim Vágtattam át a meséken — keresztül az egyformára döngölt kerítéseken Büszke almafán kiáltottak utánam Boszorkányszél táncoltatta leszakított ruháim megfázol-megfázol-pityeregték az árvácskák Hozzá ne érj, mert megégsz — rikította egy madár Táltos vagyok — ordítottam — vad mirigyek az urak törzsemben — szédült táncuk hajt, hajt, hajt előre! Szerelmesen ölelkezem magammal Kifinomult orrlyukakkal, érzem a párosulok drága illatát Tanítsatok kecses-táncú darazsak arra, mi megfeszíti combjaim s a mélyből felér szívemig a folyam mi embert nem szerethetünk szerelemre nem nevelhetünk mi néked csak mézet szedhetünk meghalunk ha veled szeretkezünk S te drága margaréta, ki buján ágaskodsz fölém Bújj az ölembe, simogass gyenge szirmaiddal illatos porral hintsd be csípőm én öledbe nem bújhatok csípőd nem simogathatom életem a tiéd — gyönyörködhetsz bennem szép halottnak vázádba tehetsz de szerelemre csak margarétát taníthatok Bogáncs te durva szerető, kapaszkodj bőrömbe Ne félj, kívánom én e vérizgató ölelést én bőrödbe nem kapaszkodhatok véred nem izgathatom ölelésre tested nem taníthatom én csak útszélen élhetek ha elmegyek veled, meghalok Drága folyó, ím partodra kifekszem Jöjj ki hozzám, gyengéden végy karjaidba szerelmetes szép szűziséged nyisd meg nekem Temess magadba! hozzád én ki nem mehetek szép szűziségem néked én meg nem nyithatom ihatsz belőlem, tested felfrissítheted de szerelemre csak ember taníthat meg 15
