Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - Sarkadi Imre: Lukrécia (dráma)

Brutus: Pedig engem aikiar páld,ázni a fehér madáir. És vedd tudomásul, Quintus... Quintus: Miit, Brutus? Ha bármit tu­domásul vaninák, ,az sértő lenne Luk­réciám. Jobb, ha te is így teszel... Brutus: Fecseghetsz, rólam lepereg. Rajtam nem fog ia tisztességtelenség... De cin is tudok egy tanulságos mesét, majmokról, iaz egyik nagyon hasonlí­tott egy római centuriohoz... Quintus: Most miár lelökhetsz, Bru­tus. Szép álmokat, jóéjszakát. Brutus: Hülye! (távozóban) A rutulu- sok azt beszélik, hogy ,a rómaiak feje szamárfej, két nagy füllel... Quintus: Szarvval, Brutus, szarvval... (Brutus elmegy, Quintus még utána­szólna, de megjön a király és int neki, hogy hallgasson.) Quintus: (örömmel) Mag jöttél, ki­rály? És milyen eredménnyel? Király: Hahó fickó, asm örülsz, ha elmondom. Ide ia száz aranyat. Quintus: Miféle száz aranyat? Király: Tialán már larra sem emlék­szel, hogy fogadtunk? Quintus: A fogadásra emlékszem, de összegben nem állapodtunk meg. Király: A fogadások összege mindig az értéktől függ. Megért száz aranyat hidd el, derekias munkát végeztem. Hát Brutusunik mit csinál? Quintus: Kissé ideges volt. Kétszer is kitört. Az angyali türelme, amit eddig hordott, mintha kicsit megavasodott volna. Elrohant az imént. Csülökkel ákar álmodni. Király: Jó neki. De mondd, ia szolgá­mat nem láttad? Mikor elindultam, iá sötétben nem találtam. Quintus: Biztosan ott maradit, hogy megegye a maradékot... a csülök­ből. .. meg aztán valakinek el kell be­szélni a tetteidet. Ki mesélne akikor rólad iá táborban,, ha Maró nem vol­na. Király: (nevet) Nem árt a reklám, való dgtaz. És Manó jó reklámot csinál nékem a férjeknél. Mindem jámbor patrícius aggódva megy haza és ször­ny ülköd ve meséli el otthon, hogy mi­ket csinál már megint ez a gaz ki­rály. Kell ennél jobb reklám iá fele­ségeknél? Brutus is, a jámbor, meg­előzött iá reklámmal... a szokott re­cept. Képzeld, az eliső negyedóra után már a többiek felől érdeklődött. Hogy kik vcílltak, és ezeket hogyan sikerült... Aztán elmeséltem, hogyne meséltem volna... hiszen jó az ölel­kezés, de mesélni róla még jobb... Brutus: (megjelenik kard és sisak nélkül, szemmel láthatóan alváshoz készül) Megjöttél, király? Király: Lám, Brutus, ,ez a helyes idő­beosztás. Te sem aludtál, 'én sem. . . De ién mit csináltam ezalatt, mit gon­dolsz? Brutus: Quintus tudtomra akarta ad­ni, mit csinálsz. Ha csakugyan azt csináltad, iákkor... Király: .. jakkor? Brutus: Akkor nem irigyellek. Jobb fogadást djs ajánlhattam volna. De hagyjuk ezt. Nem ezárt kereslek. Be- fcöültöztettek a sátramba két nemes rómait. Tudsz-e róla? Azt mondták királyi piarancs. 208

Next

/
Thumbnails
Contents