Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZEMLE - Paku Imre: A Madách-évforduló hármas emléke

A Madách-évforduló hármas emléke

1973 a Tragédia szerzőjének születése százötvenedák évfordulóját hozta meg számunkra, lakárcsak ia Petőfiét. A ikét születésnapot mindössze húsz nap választja el egymástól. A (megemlékezés aránya váirhatáain jóval kisebb keretet szabott Madáchinak. Komolyabb átfogó értekezés munkásságával alig foglalkozott, róla írott .önálló mimika nem jelent meg. Mindössze színpadi szerzőként élt az utóbbi időben, ahogyan korábban sohasem, jóllehet színdarabjait sajátosan könyvéletre, olvasmánynak szánta. A Tragédia ünnepi előadását nem rendezték meg. (Az ugyancsak 1823-ban született Ipolyi Annoldról megemlékezték, de megfeledkeztek Lisznyai Kálmánról, Pákh Albertról, Vas Gerebenről...)

Főművénék, „Az 'ember tragédiájá”-nák legutóbbi két kiadását nem szabad mehőznünk, vagy meg nem emMtenünk puszta létezésükét. Mindkettő alapvető eredmény. Egyöntetűen sdkmíiindent tisztáz az egyik is a másik is — .a saját eszközei által. Ez alapon az évforduló „manadandó emléke” mindegyik. Az idézőjelek ezúttal nyomatékosítanak, Mamdlnék és nem evődnek, nem gúnyolnak. A Tragédia immár száztiaemkét éve jelenik meg magyar nyelvein (idegeneken is csaknem azóta). E hosszú idő folyamán (szövege romlott, részint önkényes központozás, erőszakos „jobbítások”, részint a helyesírási módok váltakozása, főként pedig egyre szaporodó és folyton öröklődő sajtóhibák miatt. Az olytaso mindezt aligha észlelheti. Az Utódok kötelessége érvényesíteni a megtevő, teljes kézirat eredeti követelményeit, a költő írásmódjának kötelező érvényét megóvni a legkisebb torzulástól. Két új kiadás segíti, közvetíti e feladatsorozait megvalósulását.

Szabó József, Madách műveinek s ia rávonatkozó irodalomnak gyűjtője és a drámai költemény kiadástörfáneténék kitűnő ismerője, értéiimezője, az eddig megjelent Tragédia-kiadások szövegét egyeztetve, (alapos elemző módszerré!, h/asonító eljárással megállapította a (bántó, lappangó ramtesfoJyama'tat, ékként a szöveg hullafoltjait föStérkiépezte. Az eredeti kézirathoz meg az alapkiadásokhoz tért vissza. Sajtó alá rendezte a Tragédia legújabb, elemzett szövegű kiadását. Helyreállította a kívánt, hiteüesien véglegesnek ítélt, ép szöveget. Az egész művelet önmagában egyszerűnek mutatkozik, a sokrétű munka és (eredménye a látszatnál jóval nagyobbnak, felelősségteljesebbnek (bizonyult. Több tekintélyes, közkeletű véleményt kellett mérlegelnie, cáfolnia. Eddig helyesnek tartott szövegigazítás érvényét kellett megdöntenie, rejtőzködő, tévesztő, káros szedéshi- bákat elhárítania, mindenekfelett (az .eredeti kézirat nehezen olvasható helyeit betűzgetnie. Az önálló, tökéletes módszerré fejlődött, összetett folyamatot Szabó József egy nagyszerű szövegtörténeti tanulmányban közli az érdekelt tényezőkkel, elsősorhan a Tragédia újabb kiadóival meg a jövendő bemutatóik színművészeivel.

Szabó József mántapzerű kiadása lényegében Madáchot igazoljia. Nem szorul olyan fokú gyámkodásra, mint laiminőben újiabban részesítették. Még Arany János híres módosításai sem mindenütt indokoltak, ő pedig jobbára a versmérték lazaságait vonta feszesebbre, de alig érintette Madách természetes eredetiségét. Ugyanakkor Szász Károly egyenesen megrontotta, csökkentette -a legszebb, legvilágosabb részletek jobb eredetijét. Ezek után mások szövegváltoztatá183