Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

ben Derkovits Gyula 25 festménye és rajza, valamint 20 rézkarca külön teremben került a közönség elé.

Szombathely alkotói — íróik, (képzőművészek — hasonlóan .a többi vidéki kulturális központhoz, Mtráinyotsiniafc érezték helyzetüket, harcot indítottak a minden vonalion érvényesülő Budapest-oenMIkusság ellen. A Szombathelyen megjelenő Írott Kő című folyóirat sok írása bizonyítja ia vidék követeléseinek jogosságát, a (kulturális élet decentralizálásának szükségességét.

c

A Dunántúlon élő képzőművészek összefogására és legjobbjainak egy kiállításon (történő 'bemutatására ás Szombathely vállalkozott. A kiállítást ebiből a szempontba! iis érdemes számon tartanunk, az igazi jelentőségéit azonban Dérkor its Gyula honosítása, a szülőváros magáénak vallása volt. A kiállítás .nyomtatott kiatalógUiSia ia bevezetőben így tájékoztatta ia látogatót:

„Maga a kiállítás folytatása annak a programnak, melyet a Céh az elmúlt évben állapított meg, s a Sterio hagyatéki kiállítással kezdett megvalósítani. A kiállítás keretébe kapcsolta be a Céh Derkovits Gyulának, a szombathelyi származású, oly korán elhunyt európai értékű és hírű nagy művész művészi hagyatéka egy részének kiállítását is. Ez az anyag azt bizonyítja, hogy Derkovits minden iránytól, minden elődjétől és kortársától függetlenül alkotta meg a maga sajátos, nagyvonalú művészetét, és eljutott kora halála ellenére a legmagasabbrendű művészeti beteljesülésig: önmagát tökéletesen, a maga nyelvén fejezte ki, talán azért, mert majdnem teljesen önmaga volt a tanítómestere, akadémiák, w,esterek közbenjötte nélkül”

164

ALFÖLDY JANOS: A SZENT MÁRTON CÉH EMLÉKPLAKETTJE (1936)