Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Thiery Árpád: Sorsvázlat

— Valóban az?

— Nem tagadóim. Én mám vagyok kommunista, én mám politizálok. Nem akarok másnak feltűnni, máimt ami Vagytok... Néhány hómaipág én Révai Józse- fékmél, >az ,akkori népművelési minliiszt'ermél is voltam aiifcallmazásibam, de ott is kikötöttem, csak ha beleegyeznek, hogy minden vasárnap elmehetek a templomba. Szerettem náluk lenni. A mai napig mám felejtem el, hogy milyen izgalommal és büszkém hallgattam rádión iá beszédlét, amit a centenáriumi .nagygyűlésen mondott. De miem maradhattam scikáig ott, minden map jöttéik és kérdezgettek. ..

Egyszerre úgy tűnik fel, hogy még nem is beszéltünk. Sok nehéz dologban benne voltam már. beszélgetésekben is. amikor csak iaz igazságra lehettem tekintettel, s a riport érdiekében kérdeztem, egyre csak kérdeztem, máir-már könyörtelenül, mígcsak úgy mám tűnt, hogy a másik ember legmélyéig jutattam el. Most is valami hasonlónak kellene történnie, hegy kideríthessem: hogyan illeszkedik egymás mellé az orvos és a vallásosság, >a gyógyításra váró test anvagszerűsége és a hit lebegő anyagtalainsága?. ..

Nem kérdezek többet. Ki tudhatja, hogy mi vezette el a vallásossághoz? A legnehezebb (időkben talán egyedül ez adott nieíki vigaszt és lelki erőt. Maradjon ez magánügy. Különben ás, hogyan írta dr. Szabó Mária a levélben?...

.Politikai állásfoglalásom: igyekszem a rám (bízott feladatot legjobb tudásom és lelkiismer etem szerint elvégezni.”

DERKOVITS GYULA: HOMOKSZÁLLÍTOK (1934)

144