Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Jung János: Gólya (elbeszélés)

Különösebb meglepetés nélkül fogadtuk Tamás bejelentését, hogy holnap már nélküle dolgozunk. Hát igen... hüm-hüm... ja, mit ős lehet erre mondaná. Csakis hülyén hangzó valamit, mint például: „Pedig, öregem, azt hittem, bizalmi lesz belőled.” A hirviatalos vélemény se tetszett: „A vándormadár hadd menjen!”

Jaj, jaj! miért is ibúcsúzkodnak a műhelyben? A távozás órzelmesisége végképp nem illik oda. Hogy lehessen utána melózni szívből? A búcsúzásban nálunk a reményvesztettség, ia csalódás cseppjeá kenődnek szét. Pedig folyton-Tolyvást számítunk rá... pedig annak jobb ás lehet, aM elmegy...

A virágokat a poharunkban hagyott vízzel loosontottuk meg napjában többször Is, mígnem Csopasi elajándékozta őket valahová az irodákba.

Egy ideig a vízcsapon is Játszódtak fényes részek, de ima már a víz is újra a

régi.

DERKOVITS GYULA: PÁSZTORFIŰ (1922)

126