Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - Simonyi Imre: Pár pohár rizling egy régi bormérésben (vers)
„de aztán színházról egy szót sem” — „de aztán irodalomról egy szót sem” — — dehát X- színház már rég nem színház — dehát Z. író sosem volt író tehát: — színházról meg irodalomról egy szót sem beszéltünk csak arról hogy okos fejjel nehéz boldogan megöregedni meg arról hogy a legszebb magyar szó talán mégis csak az hogy szerető meg arról hogy mégiscsak rettenetes: — Pirandello csupán egy komédiáslányról jut olykor eszembe aki hat szerepből egyet játszott a színpadon s az idegeimben meg arról hogy a hurkot a gyilkosnak és a hősnek ugyanabból a kenderből fonják (ám mi lesz ha egy napon a gyilkosok kikérik ezt maguknak) meg arról hogy az újság szívhasgatón írja: egy disszidensnek se éjjele se nappala a honvágytól ám furcsa — de akkora honvágy is akadt amitől az ember egyszerűen itthon maradt s hogy így negyven felé már illő a legvégső dolgokról gondolkodni: úgymint Jäger tanár úr találmányáról a lakbérhátralékról a szeptembervégi falevelekről valamint anyai nagyapámról aki bölcsen nyilatkozott egy görbelábú asszonyságról: ágyban nem kell gyalogolni s hogy van-e annál iszonyúbb hogy anyáink tulajdonképp nem minket szeretnek — akik vagyunk — hanem a fiaikat — hivatalból jónak lenni pedig csak előre megfontolt szándékkal folytatólagosan és többrendben lehetséges (amiként gyilkoltak a kopaszra beretvált fegyencek) és aztán: — bármibe is kerül — hazádnak hazádnak rendületlenül s aztán: — a pohár alján a lélek mélyén a nehezülő nyelvek hegyén — staccatoban — ilyen kategóriák: emberség tisztesség becsület 4
