Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - Galambosi László: Cimbalomra (vers) - Galambosi László: Szirtből sarjadt virág (vers)
Apámat a föld ellopta, bezárta. Álmodja, hogy gyöngyöt serkent szakálla. Szakállábán gyökér mozdul, gyík-király. Citeráján gyík-dalokat muzsikál. Árva vagyok. Árva vagyok kedvesem. Korona légy, aranyláng a szívemen. Köröskörül, hol a madár megpihen: vadszeder fut, hajladozik csöndesen. Anyámat a griffmadarak meglepték. Gyémánt ágról kórók közé vetették. Gyémánt ágak gyémánt vére megfagyott. Elszálltak a gyémántkardú angyalok. Árva vagyok. Árva vagyok kedvesem. Korona légy, aranyláng a szívemen. Köröskörül, hol a madár megpihen: vadszeder fut, hajladozik csöndesen. Bazsarózsák lépegetnek elébed, ezüst tányért kínálgató cselédek. Ruhád omló illatában akácméz. Vagyok Érted sugár-vértű közvitéz. Érted vagyok közvitéz és Vaskirály. Kosarába nem dobhat még a halál. Bárányok közt farkast űztem. Virrasztók. Fejem fölött kiabáló kakasok. Magasodom. Fátylaidat lebontva takarózom fodrot vető hajadba. Feszülök, mint nyírfa feszül tó fölött. Varjakkal-telt köd alól még kiszökök. Sóhaj háza: pára-bimbó, ne remegj, az ördög még nem döfte át mellemet. Tükröt tartó csúcsok előtt megállók. Pázsitot meg tág öblöket kívánok. Szivárványt, a szabadítót, bevárom. Szirten alszom, szirtből sarjadt virágon. Ringatlak még, hajolj fölém kedvesem. Oltalmaz a ránkboruló szerelem. * Hajnal nyílik. Sárgarigó füttyöget. Harmat mossa a tündöklő fürtöket. Harmat mossa a bőrünket fehérre. Zsong a parázs, lángot lobbant estére. 113
