Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - Galambosi László: Cimbalomra (vers) - Galambosi László: Szirtből sarjadt virág (vers)
GALAMBOSI LÁSZLÓ Cimbalomra Szíriből sarjadt virág Köröskörül, hol a madár megpihen: vadszeder fut, hajladozik csöndesen. Jöjj a rózsák lugasába kedvesem. Boruljon ránk oltalmazó szerelem. Virág-kút a szád Virágom, karollak. Láncok közt meg vasak közt is akarlak. Láncot szakít, vasat hasít, old a Hold. Virág-kút a szád, a vállam átkarold! 112 Jegenyére szállt a varjú, cimbalmoz a nádas. Fácán lapul berek mélyén, a tél öble tágas. Tágas a tél, a fenyőfák árbocai kékek, öreg füzek: csontos papok jég fölött miséznek. Énekelnek, ha a szél fúj, föltartják a Holdat, öreg füzek: csontos papok jajongva gajdolnak. Kurjongató pásztor nyargal hófehér subába. Ki roskad a bokrok mögött szakadozó gyászba? Szakadozó gyászba roskad vén madárijesztő. Kurjongató pásztor nyargal, kurjongat az erdő. Tágas a tél, tágas a táj, hajlik szerelembe. Fordulnak a forró vadak prémpuha verembe. Hol a kócsag pipiskedett, csipke függ a fénybe. Hócsipkésen gőzölög a tó ezüst edénye. Hol a fácán kakaskodott, bokor búsul barnán. Cinke fújja tilinkóját, gyöngy billeg a farkán. Ront az ördög nyakig sárba, feketedik orra. Csöngettyűzzön pintesüveg, teljen tüzes borra. Énekeljünk, ha a szél fúj, cimbalmoz a nádas. Jegenyére szállt a varjú, a tél öble tágas.
