Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZEMLE - Paku Imre: Petőfi '73
olyan mélyre hatol a Petőfi-életrajzba, életműbe, mint ő eddig tette, az tudományos álláspontot alakít ki magának, és nagy léptekkel előbbre viszi a jobb megfejtések felé a Petőfi-kérdést. Három műve erről ékesen tanúskodik: a már jellemzett mellett „Petőfi romantikájának forrásai” és egy megkezdett kiváló életrajz első része. A „Petőfi Sándor életrajza” előmunkálatait Fekete három kötetben szinte „ujjgyakor- latok”-ként végezte el: „Petőfi, a segédszerkesztő” (1958); „Petőfi, a vándorszínész” (1969); „Petőfi romantikájának forrásai” (1972) mellett a már említett, még kiadatlan értekezéseiben szerepelnek saját kutatású életrajzi adatok, adalékok. Az utóbbi kettő szoros egységbe fonódik: az első költőnk színész-múltját részletesen adatolva beszéli el, az utóbbi azoknak a romantikus színdaraboknak tartalmi jellegét és regényes forrásvidékét mutatja meg, amelyekben Petőfi vagy játszott, vagy láthatta legtöbbnek az előadását, a másik romantizáló hatásnyom költőnk olvasmányainak fölsorolása. Szerzőnk e darabok tartalmát részletesen elmondja nekünk. Az új életrajz írása közben nemcsak saját, hanem az utóbbi hét évtized új eredményeit is fölhasználja. A három kötetre tervezett munka első része tehát csak a több oldalról ellenőrzött adatokat tartalmazza, egykorú elméleteknek, tetszetős föltevéseknek helyet a főszövegben egyáltalán nem ad, de egy „Viták, kiegészítések” zárófejezetben tizenegy ingatag kérdéskört ismertet az 1823-tól 1844-ig terjedő életszakasszal kapcsolatosan. E tárgyilagos életrajz ténytisztelete, adatértéke önmagában biztosítéka annak a kívánságnak, hogy végre megvalósul egy korszerű, alapos, tárgyilagos életrajz — nyilván egyik Petőfi-kéziköny- vünk lesz —, ebbe mindenkor bízvást belelapozhatunk biztos tájékozódásunk érdekében. Az új Petőfi-életrajz mellett, mint megkezdett vállalkozással egyidejűén még két, ugyancsak a közeli jövőben kiteljesedő munkálatról — más-más jellegű szerkesztésről — kell végezetül szólanunk, ugyanakkor több komoly más kiadvány jelzi, hogy az évforduló végével nem záródik le a Petőfi-kérdés nagy ügye. Pándi Pál bizonyára befejezi megkezdett pályaképét; talán nemsokára sajtó alá kerülhet a Petőfi-bibliog- ráfia, valamint az Endrődi-féle idézet-gyűjtemény kiegészített változata az egykorú hazai idegen nyelvű szövegekkel. A Petőfi-munkabizottság tervfeladatai hasonlóan nem zárultak le, sőt fölfelé ívelnek várható minőségi és mennyiségi eredmények által. Petőfi Sándor összes műveinek új, bírálatos, jegyzetes kiadását számos indok sürgeti: elsősorban az előző ilyen — az 1951—1964 között készült hétkötetes — kiadás a könyvforgalomból teljesen eltűnt, egyáltalán nem kapható. Ez utóbbi, gyakorlati követelménynél jóval nagyobb az elméleti, módszertani fejlődés új szabályainak kötelező alkalmazása, valamint az említett kiadás aránytalanságai, kétségtelen hibái, zavaró ellentmondásai, mind pedig a szerkesztői elvek szűk köre, mind az újabban előkerült szövegek beiktatása összehangzóan előírták az új kiadás mielőbbi megvalósítását, egyöntetű szerkesztését. Az egész munka szerkesztője, Kiss József, részt vett egyébként az előbbiben is. A mostani eső kötet természetesen költeményeket (1838— 1844) közöl, a szöveggondozást ketten látták el: Kiss József és Martinkó András. A kötet nagyobbik részét a „Jegyzetek” feliratú versmagyarázatok töltik ki. Versenként haladnak: mind a kéziratok keletkezése, lelőhelye, egykorú közlések, változatok, magyarázatok, fordítások belső összefüggésük folytán egy-egy szövegtörténeti értekezéssé teljesednek, mind pedig az általános gondosság fokozza a költő nagy értékét, e kiadvány hitelét. Több, az első alkotó korszak költeményei közül már remekművé vált alkotás mintaszerű értelmezését emelhetnénk ki: ilyenül kínálkozik elsősorban a „Hazámban” vagy a „Hortobágyi kocsmárosné...” nagyszerű bemutatása, sorsának nyomon követése, hatása keletkezésétől máig. Nagyjában-egészében bármelyik versre vonatkozó valamennyi szükséges tudnivaló megtalálható a pompás jegyzetekben. A két sajtó alá rendező feledteti az előző kiadáskísérletet. Név-, címmutatója tökéletes: minden szétszórt adatra általánosan utal. Az évforduló tudományos tervteljesítésének legszebb eredménye, legeredetibb, legvonzóbb egyik műve: a „Petőfi-szótár” első kötetének (A—F) megjelenése, kiadatása. E munka alapvetését hosszas elméleti, módszertani viták, értekezletek előzték meg, csaknem egy kisebb szótár-irodalom keletkezett körülötte. Az egyéni, költői 91
