Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - SZEMLE - Paku Imre: Birkás Endre két könyve
szemle Birkás Endre két könyve A novellát szinte egyéni műfajiként hódította meg. Regényei voltaiképpen lazábban vagy szorosabban összefüggő, egymásba hangolódó novellák sorozata. A novella tárgya rendszerint >az életnek egy olyan új eseménye, lamiit el kell mondani, nem Idhet róla hallgatni. Birkás Endre el- és kibeszéli polgári, nyugadt-feiszínű életének meglepő fordulatait, művé kerekíthető eseményeit. írónk ifjúkorának megrendítő eseményeit, feledhetetlen élményeit ia második világháború borzalmai, fortéiméi jelentették. A másik, szelídebb életsorsokat, enyhe megrendülésdket, gyógyító csalódásokat az irodalmi életben való szereplés, részvétel hozta meg számára; magától adódó témákat kínált föl neki. Alakjai ezek szerint leginkább katonai és polgári elemek sorából lépnek elénk. Bármelyik 'élethivatásból jöjjenek, mindannyian egyéniek, jellegzetesek. Szokott értelemben vett „hősei” azonban minősének. Főálákjai inkább ügyesen alkalmazkodó, óvatosam meglapuló, ártatlanul megfélemlített polgárok, akik egyszet egyenruhát kénytelenek ölteni, máskor meg írógép mellé ülnek vagy könyvkiadóknál fontoskodnak magasra fölajzott hivatottságtól ösztönözve, e két utóbbi becsvágya azonban nagyobb, türelmetlenebb, a tehetség mindössze összeköttetés kérdése. A közép- szerűségnek a szintjétől fölfelé emelkedni nem tudnak, mindössze élvezni akarják az életet: élv és haszon, jólét és hírnév volna életcéljuk, ha azok megszerzésére eléggé ügyeseknek bizonyulnának, de csupán csak ügyeskedők. Az erkölcsi, társadalmi elveket sem elfogadná, sem elvetni nem tudják, jórészt nem is akarják. Valahol középen lebegnek, ezért többnyire elbuknak s jelzik társadalmi osztályuk meddőségét, korai meg- öregedését és kikerülhetetlen süllyesztőjét. Leginkább a piiátusi kézmosáshoz értenek. Végül is önmaguknak állított csapdába esnek bele kérészéletűk illő végzetének beteljesüléséül. Birkás Endre legutóbbi 'két kötete: Mondd, még meddig kell élni? (1971) és az Álmatlan nappalok 1(1972) című az eddig elmondott írói jellemvonások, művészi alvdk észleletét valósággal kínálják az olvasónak. Birkás Endrét a cselekmény óvatos visszatartása, iszűk keretekbe fogása jellemzi (mindkettő alapvető műfaji követelménye a hagyományos novellaírásnak), ez a fogás amennyire kedvez ia formai tökélynek, ugyanannyira hátráltatja az 'elmélyedést, ,a még polgáriaskodó életmódok komolyabb, elemző bírálatát, az írói-művészi állásfoglalást, az egykori és visszamaradt osztálytudat minősítését, egyszóval a kérdéses világnézet teljesebb kibontakoztatását. A Mondd, még meddig kell élni? főálakjárnak sorsa, ide-odavetődése, általában végzete fölszínen zajlik le, egyszerűen következik bukása: laza erkölcse, alkalmazkodó érzéke, pimasz szimata, könnyed pálfordulása inkább csak sejlik, semmint motiválódik az egyes eseteikben, a finoman kapcsolódó novellasorozatban (az ilyemféle, azonoshősű novellaosokrot regénynek szokták (értelmezni). Az említett visszafogás és a cselekmény zsugorítása kellően nem engedi meg annak tudatosítását, hogy ez a főalak - egy elvnélküli író - tulajdonképpen milyen „jóalak”, mennyire gyarló, csetlő-botló, kétlábú 83
