Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Zoltán: Utcaseprők

tisztaság, ia higiénia szempontjából a városok tisztaságának megoldása égető probléma. Rótai György, Győr város Tanácsának itervosztály-vezetője:- A köztisztaság problémája ia családban kezdődik. A kisgyerek látja, amint édesanyja az emeletes ház ablakából a ház előtt levő parikba önti a szemetet. Az erkélyen porolja a szőnyeget, ahelyett, hogy levinmé az udvarra. Mit tesz erre a gyerek? Nyilván, ha csokoládét, cukorkát kap, a csomagolópapírral nem keres egy szeméttárolót az utcán, hanem eldobja ott, ahol éppen kibontja. Mint ahogyan a dohányzó emberek sem a sze- méttartókba dobják az üres cigarettásdobozt.

Az iskolában a pedagógusok megpróbálnak hatni a gyerekekre. De hiába tudja a tanuló, hogy nem szabad szemetelnie. A társadalmi gyakorlat hatására előbb-utóbb elfelejti ezt a szabályt.

— o Járom a várost. Sütőnét keresem, aki a vállalat egyik legbecsületesebb dolgozója. ,,Könnyen megtalálja, a tanács körül van a körzete” - igazítanak útba a vállalatnál. Sütőmé azonban beteg, s ezt odabenn nem tudják. Kocsis Kálmánná helyettesíti. Kétszer volt már férjnél, előző férjei meghaltak, most 'harmadszor is férjhez ment. „Ezzel vásároltam be a legjobban - mondja -, mert állandóan részeg.” Két gyereke van, a lánya vegyipari technikumba jár, a fia autószerelő. Természetesen (?) mindkét gyermek nevelőintézetben volt, illetve a 'lány most is állami gondozásban van. Havonta 190 forintot fizetett értük.- Sok pénz az. Minden hónapban csaknem kétszáz forinttal rövidültem meg. Aztán még meg sem igen látogatnak. Pedig a fiam itt lakik a környéken. Szégyellik, hogy az anyjuk csak utcaseprő, hogy az utcán dolgozik, a senki földjén. Dehát, megvagyok én nélkülük. Ha nekik nem hiányzóm.

Arról nem beszél, hogy miért van, illetve volt a fia és a lánya állami gondozásban. Arról azonban igen, hogy a fia még a feleségét sem mutatta be. Talán még azt is letagadta, hogy egyáltalán él. Bármekkora volt az anya bűne, hiszen nyilvánvaló, hogy alapos indok (nélkül nem választanak el gyermeket anyjától, a fiú is legalább ennyire elmarasztalható. S persze az az eléggé elterjedt társadalmi szemlélet is, amely az utcaseprőt nem veszi emberszámba.

— o —

Ebédidő. Az emberek nagy része II. osztályú éttermekbe igyekszik, haza, vagy az üzemi konyhára, hogy emberhez méltó körülmények között fogyaszthassa el ebédjét. Az utcaseprők Győrben pincében ebédelnek. Hat, úgynevezett melegedő van a városban, ahová a köztisztaság emberei esős időben étkezés céljából, vagy átöltözni betérhetnek. A melegedő kulcsa a legközelebbi dolgozónál van. Ezek a helyiségek barátságtalanok, rosszul fűthetők, nélkülözik a legminimálisabb esztétikai követelményéket. Egy hosszú asztalra rakják ki elemózsiájukat az emberek, durva fapadom ülve étkeznek. Egy vízcsap, mellette a téli tüzelő; hasábfa vés szén. Található itt még néhány ütött-kopott szekrény, ahol a munkások ruhájukat tartják.

Újságpapírba csomagolják szalonnájukat, vagy a zsíros kenyeret. Nem nagyon beszélgetnek evés közben. Lassan, komótosan vágják a szalonnát, minden fatatot alaposan megrágnak. Amíg ebédelnek, a munkavezetővel beszélgetek. Kiss András tizenöt éve van a Városgazdálkodási és Útkarbantartó Vállalatnál. 104 ember, úttisztítók és gépkocsivezetők ellenőre. Másfél évtizedes tapasztalatait így összegezi:- Az utcaseprők a társadalom perifériájára szorult emberek. Ez egyrészt eredménye, másrészt következménye „alávalónak” tartott munkájuknak. Pedig tevékenységüket a legtökéletesebb gépesítés mellett sem lehet nélkülözni. Fiatalok egyszerűen nem haj55