Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - TANULMÁNY - Sonkoly István: Csokonai versei a 20. századi kórus- és dalirodalmunkban
A madarak is szervesen hozzátartoznak festészetének topográfiájához, képeinek partitúrája a gondolat és a természet törvényeit egyesíti. Állandó élménye víz, fa, erdő, de az Áron Nagy Lajos festmény nemcsak külső alakzat, hanem belső embléma egyúttal, eszme és látvány azonos mértékben jelentkezik, primátushoz nem jut egyik sem, a kettős komponens erőegyenlege tart esztétikai ügyeletet. Művészetének egyik főszereplője a fa. Házakhoz tömődik, a nyár zöld dallama; örök kategória. Hol gyökérré integrálódik, hol ágvillámainak telített drámájával íveli át a későőszi kertet. Máskor fantomként merül a vízbe az árvíz foglyaként, de a Liptó- szentmiklósnál megpillantott madár-lendületű gyökéralakzat dinamikus feszültséget hordoz. Élete: utazás. A Balaton kenesei parttal iszólította meg, Szolnok híddal ajándékozta, Görögország 1961-ben légiesült kikötőkre, pineák hajnali színtelítődésére hívta fel figyelmét, a liptói táj fákkal, Ajka erőművel jelentkezett. Morvaország, Tirnovo, Bugye- vice és a képi központnak fenntartott székesfehérvári környezet motívumaiban magabiztosan fogalmazza meg Áron Nagy Lajos víz, erdő constans élményét. Komoly előrehaladást jelentett finnországi látogatása. Helsinki, -a tóvidék temperatúráját színeinek melegsége hordozza, könnyed levegőmozgás, másutt barnás-zöld kalligráfia határozza meg ezen sorozatát. A tavakra tszakadt föld átnedvesedik, s e légi felvétel nézőpontjával szerkesztett művek „térképszerű tájain” közös fészekké forrnak a házak, látványuk többé nem kép, hanem monogram. E sűrítés másutt panorámává oldódik, minden alkotásának mások az együtthatói, nem stílusa változik, hanem festői 556 ÁRON NAGY LAJOS: „DUNÁNTÚLI TÁJ’’
