Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Szakály Éva: A fényre jött ember játszani akar
adott jegyzék bár rangos, de az öntevékeny csoportok számára túlságosan nehéz műveket tartalmazott, nyilván ezért is választott kevés csoport belőle. Szombathelyen ebben az évben a következő öntevékeny színjátszó csoportok működtek: Szabadművelődési Munkaközösség, Petőfi Kultúregyesület, Népi Kollégium, Derkovits Tanoncotthon, Bőrgyári SZÍT, Haladás, Magyar Pamutipar RT. A centenáriumi kultúrverseny központilag létrehozott formája szerencsésen találkozott a tömegek igényével. Még kedvezőbb lett volna, ha verseny helyett nagyszabású találkozókat rendeznek, így a szereplés élményét nem keserítette volna meg a néha egészségtelen, „vérre ímenő” versenyszellem. A másik szépséghibája az volt ennek a vetélkedőnek, hogy az objektív akadályok, s az ideológiai elmaradottság, a még mindig uralkodó polgári ízlés befolyásolta a csoportokat a darabválasztásban, bár egy-két „fehér holló” így is betört a sok operett közé. A pártok erkölcsileg támogatták a versenyt, s ennék lezajlásával új célt tűztek maguk elé: „A városban a jövő év május i-ig versenyezzenek az összes kultúrcsoportok, hogy melyik tud legnagyobb eredményt elérni a belső nevelőmunkában és a bemutatott produkcióban.” A verseny hullámai elültek. A sok apró, alkalmi együttes közül egy sem volt tulajdonképpen életképes. Ezért hozták létre év végén a Szombathelyi Szabadszínjátszók csoportját, amely a téli időszakban a színházat is szerette volna pótolni. Novemberben a városi kultúrházban mutatkoztak be a Mézeskalács című operettel. Ez a csoport Körössi Tamás karnagy és a Szabadművelődési Felügyelőség irányításával működött, bőrgyári, szövőgyári dolgozók, kereskedelmi alkalmazottak, tisztviselőik és önálló iparosok szerepeltek itt. Október közepén kezdte el a csoport a próbákat, s novemberben háromszor nagy közönségsikerrel mutatták be produkciójukat. Két előadás bevételét a sztrájkoló francia bányászok megsegítésére ajánlották fel. Játszottak a járási székhelyeken, s nagy terveket szőttek: a Parasztbecsület és a Denevér bemutatására készültek. Amennyire öröm, hogy egy jóképességű együttes kezdte meg működését, olyan sajnálatos, hogy ezekből a tervekből nem valósult meg semmi. Ezekből nem, de a város életében a későbbi esztendőkben is a legerősebb, legszínesebb öntevékeny művészeti ág a színjátszó mozgalom volt. Ha a felszabadulást követő években egy hivatásos színház mellett sokat jelentett Szombathely életében, hogyne jelentett volna még többet, amikor végleg elköltözött a városból a színház! EPILÓGUS Megsárgult újságlapok, levéltárban őrzött dokumentumanyag, s az eseményeket átélt emberek múltat kissé megszépítő emlékei adták mozaikszerűen képpé ennek az izgalmas kornak küzdelmes, mozgalmas szellemét. A politikai-társadalmi felszabadítás hatalmas tömegeket mozgatott meg, szabadított fel szellemileg is, érzelmileg is. A NÉKOSZ kollégiumba bekerült diák -t aki addig épphogy csak a betűvetést tanulta meg - Moliére-t, Csokonait játszott! Politikai meggyőződésük vagy származásuk miatt meghurcolt emberek a „fényes szelek” még meg nem fakult lendületével állhatták a nyilvánosság elé, játszhattak. Tehetséges munkás- és parasztifják írhattak és adhatták elő színdarabot. A lehetőségek korlátlanok voltak - a jövő kitárulkozott! S mindezen túl: a műkedvelés aktív mozgalmában nevelődhetett az a közönség, amely ma jegyet vált, bérletet vesz a színházba. Volt fontosabb feladat is ezekben az években, mint az öntevékeny színjátszás? Volt! A romeltakarítás, az újjáépítés, a gazdasági konszolidáció, a .még labilis politikai légkörben a kommunisták győzelmének szervezése. S mégsem csak a szórakoztatás, a még csak nyomaiban, szándékában jelentkező belső nevelőmunka, a közös játék embet528
