Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Szakály Éva: A fényre jött ember játszani akar
hozott friss vérkeringést a színjátszómozgalomba. A műsorváiasztás, a darabok azt mutatják, hogy a politikai erők harcát hajlékonyán követte a város öntevékeny művészeti élete - de már a haladó erők javára. A különféle „hitbuzgalmi egyesületek” műsorai még tartották magukat részben társadalmi ókból, részben a kivitelezésben jobb produkciók miatt {szakképzettebb vezetőik voltak, jó kellék- és ruhatáruk, összeköttetésük, helyiségük), de az üzemi színjátszócsoportok nagy érdeme, hogy ők képviselték a tartalmas, társadalmilag is haladó erőket a mozgalomban. A „másik tábor” legerősebb, legéletképesebb csoportja a szalézi volt: szép, részben klasszikus operettprodukcióival nemcsak a várost szórakoztatta, hanem anyagi hasznot is hajtott, hiszen bevételeik egy részét a megrongálódott kultúrház (ma Múzeum) javítására ajánlották fel. A város művelődésének irányítói a következő évre készülve leszögezték munkatervükben: „A már jól működő kultúregyesületek közül a jövő évben feltétlen támogatásban kívánjuk részesíteni azokat az ifjúsági egyesületeket, amelyek a népi értékek terjesztését vállalták magukra. (MADISZ és domonkos ifjúság) . . . Feltétlen támogatást kell nyújtani a jövő évben a Sabária Kultúrgárdának, amelyben Szombathely legjobb műkedvelőit sikerült összehozni nagy színpadi értékek színrehozása érdekében.” De - bármily szépen hangzik is - mindez csak terv maradt, az újabb nagy lendületet a következő centenáriumi évben megrendezett kultúrverseny adta a mozgalomnak. 1948. A CENTENÁRIUM JEGYÉBEN 1948-ban folytatódott a nagyszabású, tömegeket mozgató kulturális vetélkedő Szombathelyen - a centenárium jegyében. Az 1848-as szabadságharc évfordulóját ünnepelték. A megyei döntőt január végén rendezték meg a megyeszékhelyen, s már ekkor szó esik arról, hogy ugyanitt rendezik meg az országos középdöntőt (azaz területi döntőt) Vas, Sopron és Zala vármegyék részvételével. A megyében 18 kiskörzet alakult, s ezekben január végéig megrendezték a selejtezőket. A szombathelyi műkedvelő gárdák színjátszócsoportjai február 7-én tartották körzeti versenyüket, amelyen legfeljebb egy 20 perces darabbal, illetve prózai vagy zenés darabrészlettel, dramatizált népballadával vagy népmesével lehetett indulni. A nevezéseket február 1. határidővel a Szabadművelődési Felügyelőség gyűjtötte össze. E szerint 2 vagy 3 szombathelyi színjátszócsoport, s a január 18-i verseny legjobbjai kerülnek a február 14-15-én megrendezendő megyei versenyre: itt a 18 körzet legjobbjai találkoztak. Az országos középdöntőt a már említett három megye részvételével március 5-én és 6-án rendezték meg a helyreállított városi kultúrházban, ahol a csoportok a választott darabjukból egy-egy jelenettel szerepeltek. A verseny célja az volt, hogy: „tehetséges fiatal művészek felfedezésével a jövő magyar művészete számára értéket szerezzen, s őket művészi hajlamuknak megfelelően állandó továbbképzésben részesítse Budapesten és az ország néhány részén felállított művészi kollégiumokban. E szép terv tudomásom szerint e művészeti ágban nem valósult meg. Nem túlzás, ha azt mondjuk: a vetélkedő napirendi pont lett a város életében. Február 14-én „Ki lesz az első?” címmel cikket olvashatunk a Szabad Vasmegyében: „Hallatlan, eddig még soha nem tapasztalt izgalommal várják a műkedvelőgárdák és közönségünk a szombat-vasárnapi versenyeket. Szombat délután 4 órakor a városi kultúrházban két újonnan benevezett szám kezd: Bárdos község a Ludas Matyiből, Káld pedig Bakó Ezer hold]abó\ mutat be részleteket.” Fellépett még ezen a műsoron Búcsú 526
