Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Galambosi László: Hajléktalanul (vers)
Dong a véka. Dong a malom. Hömpölyögjön a liszt-halotn! Föllobog az ősök árnya a felhő-fák magasába. Oltalmaznak ünnep-szóval: „Haldokoljon már a sóhaj! Éhség soha ne ébredjen!” Forog a liszt, tajtékot vet: ezüst ár reng a berekben. Megy a hajlós hegyen ától. (Menyasszony megy fátyoléval oly fehéren, oly sietve.) Bukdácsol a tengerekre. Fölszikrázik bő öbölben. Ereszkedik kristály csöndben. Ráhajolnak, mérik, hordják. Röptetik a sziták dobját. Láng-melegben, fagy-hidegben aranyholdas kenyér serken. A völgyeknek fölmutatják. A csúcsoknak fölmutatják. Illat kering, pára-selyem. Dallal telik a Végtelen. Hálálkodó szorgalom kél. Kalász-Isten fényesednél! Mi Urunknak megmaradjál! Földjeinken sokasodjál! Éhség minket meg ne marjon! Többé reánk ne zuhanjon! Hamu-csizmák közt a fejek koszorútlan fölkéklenek. Moha-prémben megfakulnak. Megfakulnak. Porrá hullnak. Falkában járt körülöttünk a botorság. Embert öltünk. Farkasvérben mosakodtunk. Tűzpikkelyes még a csontunk! Hajléktalanul
