Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Tűzből mentett papíron...
a Moszkvai Rádió. Azon a vidéken, ahol szinte minden lakosra jutott egy nyilas menekült, vagy más fontos pozícióban lévő „testvér”, aligha nyílt lehetőség olyan rádió meghallgatására, amely az igazság kimondásával mentőöv lehetett volna a szennyes áradatban tfuldoiklóniaik. S ha netán mégis akadt bátor ember, .aki fülét a szabad hangra irányította, ez olyan minimális lehetett, hogy a tömegekre egyáltalán nem volt hatással. A pincékből fölbotorkáló, a félelem bilincseiből oldódó egyszerű ember számára hihetetlennek tűnt a valóság: „A Vörös Hadsereg nem gyilkol... a Szabadságot és az igazi Demokráciát fhozta minden magyarnak!” Negyedszázaddal később csak elképzelni tudjuk azt az áhítatot, amellyel olvashatták a Kőszegi Szabad Nép első számának sorait: „ .. Felszabadulásod évének megrendítő nagy csütörtökén végeszakadt végtelen szenvedéseidnek, s a kőszegi Hősök Kapuján át érted és hozzád bevonuló diadalmas Vörös Hadsereg elhozta fegyveres vállain életed értelmét: Szabadságodat, Földedet és Kenyeredet!” Jelentőségét, hatását csak növeli az a tény, hogy mindez két héttel azután éri ia kőszegieket, miután a rablóhorda utolsó maradványai is elmenekülték. „Nincs mitől tartanod! - tbátorít egy másik írás. - Ha demokratikus és tisztalelkű, elalkudat- lan, s a proletáriátussal együttműködője, építője ákarsz lenni hazádnak és városodnak, lépj .bátran a napfényre és foglald el szégyentelenül helyedet az új és végre valóságos szabadság ege alatt. . .”10 S szeretné megmagyarázni, tudomására hozni az egyszerű polgárnak, vegye észre, hogy közreműködésére .számítanak ezentúl, cselekedete megbecsült ténye lesz az országépítő munkának. Lépjen a napfényre minden ember, akit a félelem pincékbe és odúkba hajszolt, s reszketővé tett a homlokégetéssel és tarkólövés- sel riasztgató fasiszta propaganda. Az ember a napvilágra termett, az is, akinek város- peoséíjén az 1446. alapítási év ragyog. Sőt éppen a tradíciók kötelezik arra, hogy minőségi munkával feléljen, s a sarjadó életet munkájával segítse .mielőbb kibontakozni. Az első szám fejléce fölött jobbról és balról egy-egy jelmondat. Bal oldalt: „Halál a német megszállóikra!”, jobb felől: „Felszabadítód: a Vörös Hadsereg.” S a fejléc alatt: „Magyar Kommunista Párt”. Íme tehát, .szinte a felszabadulás első hetében Kőszegen, a nyilas terroristák és SS .hóhérok utolsó magyar fellegvárában az elsők között léptek az utcára a kommunisták. Abban ,a városban, .ahol jóformán fel sem száradt még a megölt mártírok vére, a nyomtatott .szó erejével .agitál a kommunista párt. És mire buzdít? Mire agitál? Az életre, a munkára, az újrakezdésre. Az első szavai: a bátorítás, az építő munkára hívás, az új országteremtésre serkentés. A Vörös Hadsereg „rátiport ellenségeid .fejére és megoldozta nyögve viselt bilincseidet. ... A fényre hát, a cselekvésre, mert .senkitől nem várhatja a magyar proletár, hogy felépüljön az új rend.” Vagy micsoda robbanást kelthetett a nyugat-magyarországi falvak lakói között ez a mondat: „Ezen a tavaszon a vér és a vas .soha nem látott örvénylése közben valóra született egy álom - a .magyar földmudkásság álma”, a földreform .meghozza neki azt, amiről ezer éve álmodott: a földet. Uradalmi napszámosok, cserzett arcú béresek, nincstelen agrárproletárok és néhány holdas íkisparasztolk olvasták .sóvárogva a hihetetlennek tűnő .sorokat. Igaz lehet? A kommunista párt lapja egész oldalas cikkben írja, magyarázza ezt a nagy igazságtevóst, vagy az ő szempontjukból .kifejezőbben: nagy igazságszolgáltatást. Dehát lehet-e hinni benne, annyi könny, szenvedés, megpróbáltatás után hihető-e az ezer-sugarú napnak ez a temérdek ragyogása? Az, .aki .a cikket írta, a leikébe szeretett volna látni a félelemmel és várakozással eltelt magyar proletárnak. S .a .leikébe is látott. Különben aligha írhatta volna le ezeket a sorokat: „A magyar paraszt a földreformban megnyerte végre a létért és fennmaradásért vívott ezeresztendős csatát. Magyar Paraszt! Szívd .magadba 1945 tavaszán az 43
