Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 5. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Csoóri Sándor

Ez egy tőről fakad az ilyen népi beugratókkal:- Mondjad, békám: üveg!- Üveg.- Leljen ki a hideg!

A jellemnév-szójátékon alapuló versben is van fantázia még akkor is, ha tétova fintornál nem egyéb a versbeli „megoldás”: egy Szabados nevű szabadnapos esztergályos fapadoson utazik a szabadba

szél tengelyét esztergálni, hogy ne csikorogjon, szelídebben fújjon.

Hasonló alapötletű a Mitugrász, a Fasuvasztó Péter és a Dióbél bácsi.

Legalább ókét verse a népdalok szürrealizmusával rokon, ,ami nem idegen Csoóri alkotásmódjától. Ez a két vers a nyitott könyv (két lapján egymással felesel. Más-más árnyalatú szomorúság árad belőlük. Sokszor kell elolvasni őket, mindig új képzeteket mozdítanák. Alkalmasak a gyermekolvasó érzékenységének, versértésének fokozására. A beleérzós, a teremtő olvasás, az újraképzelés, a kép mögé látás, a lefordíthatatlan versbeszéd iskolája lehet mindegyik (Ha elmész, Csillagpatkó).

Mintha a már említett Világjáróra rímelne a Rögmászó hangya, ez nem a csiga- végtelent, hanem a hangya-végtelent méri föl. A részletező történet csattanójaként a hangya elzavarja nyafogó öccsét a rögről:

Nyifi öcsi, kotródj,

kivikavakászó,

nem vagy te hegymászó.

Groteszk látására tán legjellemzőbb a Moziba megy a Hold. Felhőpáholyból nézi a földi élet filmjét, de úgy megijed egy csörtető vaddisznó látványától, hogy lefordul a székről. Először tán mulattat a vers humora, aztán meghökkent, s netán a vaddisznón túli földi veszélyeket is felidézi a 'képtelen történet. A hitetően kibontott képsor, a komplex holdbéli helyzetkép (pl. a moziba induló Holdnak „tízfilléres csillagok csörögnek zsebében”) előkészíti a riasztó fordulatot, a leesést a felhő-páholy-székről, a különös mozi-balesetet. Nincs egyetlen didaktikus Csoóri-gyermékvers, de van eszméltető, hangulattá asszimilálódó, felismertető és nyugtalanító.

A Szomorkodó nem iskolás vers, de az érzelmes iskolapéldája lehetne. Talán még így is félreérthető, mert emlékeztethet az érzelgősségre. Pedig egy érzelem tiszta, kristályos megfogalmazásáról van szó ebben a tíz sorban. Kristályos? Inkább csupa puhaság, igazi megfoghatatlan hangulatteremtő varázs. Egy nyilalló alkonyi érzés, mely szorongássá ülepszi'k, valami baljós suihanás. Talán mégis kristályos-kemény, annyira világos itt minden. A megszólítás, a szorongás néven nevezése, a visszatérő szerkezetű sóhaj. Kéll-e mindez a gyermekolvasónak? A szentimentalizmus veszélyes táplálék lenne, az efféle borongás azonban szinte katartikusan keményíti a lelket. S milyen tökéletesen adekvát megoldás a zene visszafogása, a rím-lámpás kioltása:

479