Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - SZEMLE - Dévényi Iván:Ungvári Tamás: Déry Tibor
Déry műveit vizsgálva Ungvári nemcsak a maga - árnyalt és találó - megállapításait, véleményeit közli: az olvasó minél sokoldalúbb tájékoztatása céljából bőségesen idézi más kritikusok, irodalomtörténészek (Béládi Miklós, B. Nagy László, Tóth Dezső stb.) kommentárjait is. A különböző szemléletű kritikusokat gyakran szembesíti is egymással ; így pl. A ikiközösítő-vel kapcsolatban megszólaltatja Földes Annát, Sz. Kovács Lajost és Faragó Vilmost... A három értelmezés bizony erősen eltér egymástól, azt bizonyítva, hogy Déry java munkái - mint a nagy művek igen gyakran - enigmatiku- sak, mondanivalójuk komplex, jelentésük, gondolatviláguk többféle magyarázatot, megközelítést tesz lehetővé. Ungvári könyvének érdemei közé tartozik az objektivitás, a mértéktartás, az igaz- ságra-törekvés is. . . Bár nyilvánvalóan szereti Déryt, az embert, és tiszteli Déryt, az írót, mégsem magasztalja őt mindenáron, s fenntartásainak is hangot ad . .. így a 30-as évek Déryjéről megállapítja, hogy megnyilatkozásaiban „volt némi szektás vonás is” (161. 1.), hogy a Rákosi-korszakban élesen megbírált Fehér pillangó című novella „nem jelentős írás” (203. 1.), hogy a Felelet című regény professzor-alakja „érthetően keltette fel a kritikusok ellenérzését” (207-208. 1.), s hogy az Ítélet nincs - minden művészi kiválósága ellenére - „hiányérzetet” is kelt, minthogy „csak töredékesen ábrázolja hitnek és csalódásnak azt a drámáját, amelyet az író az 50-es években megélt” (279. 1.). Déry Tibor sokszor megkérdőjelezett realizmusának kérdésében is okosan foglal állást Ungvári Tamás: „Déry nem stílusát tekintve realista, hiszen eszközeit rendszerint nem a realizmus fegyvertárából válogatta. De éppen valóságtisztelete, valóság- szeretete avatja egy mélyebb és emberibb világ igazságának megfejtőjévé” (293. 1.). Déry több mint fél évszázados írói tevékenységének központi magját is helyesen tapintja ki Ungvári: „egyén és közösség viszonyának, egymásra találásuk lehetőségének vagy éppen konfliktusának” (100. 1.) problémája áll a Déry-művék tengelyében. Sokféle erénye ellenére mégsem hibátlan munka Ungvári Tamás könyve; egyrészt elhanyagolja a Déry-drámák (Tanúk, Tükör, Itthon, Bécs 1934) tárgyalását, másrészt pedig adataiban sokszor pontatlan .. . Déry nem a Magyar Kommunista Pártba (35. 1.), hanem .a Kommunisták Magyarországi Pártjába lépett be 1918-19 télén; a Márciusi Front nem 1941-ben alakult meg (162. 1.), hanem i937jben; a Die Aktion című német avantgarde folyóiratnak nem Franz Pempert (87. 1.), hanem Franz Pfemfert volt a szerkesztője; az MDP nagyfontosságú határozata nem 1954 júniusában volt (214. 1.), hanem 1953 júliusában; az írókongresszus - amelyen Illyést megbírálták - nem 1952- ben tanácskozott (219. 1.), hanem egy évvel előbb; Déry barátja: Szilasi Vilmos professzor nem Brissagz'o-foan élt (275. 1.), hanem Brissago-ban; a munkáshatalom 1919-ben nem „hat hónapig” állott fenn Magyarországon (49. 1.), hanem négy és fél hónapig; a holland konstruktivisták körének nem „De styl” volt az elnevezése (89. 1.), hanem De Stijl... A lektoroknak és korrektoroknak - nagypéldányszámú, ismeretterjesztő munkáról lévén szó - különös gonddal kellene átnézniük az ilyen kiadványók szövegét, hiszen az „Arcok és vallomások” köteteit tanítók, tanárok, könyvtárosok, népművelők, egyetemi hallgatók, gimnazisták ezrei forgatják, s a megbízhatatlan adatok, évszám- és név-tévedések zavart, félreértést Okozhatnák. Kritikai észrevételeink ellenére azonban meg kall ismételnünk a recenziónk elején írottakat: Ungvári monográfiáját magas színvonalú, igen sikerült irodalomtörténeti munkának tartjuk; a fotókkal és facsimilékkel gazdagon dokumentált kötet hiteles képet ad a magyar prózaírás élő klasszikusáról... (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973.) DÉVÉNYI IVÁN 474
