Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - TANULMÁNY - Nádasdy Lajos: Kiegészítések Petőfi pápai életszakaszához
HEHLER LÁSZLÓ Kondor Béla emlékkiállítása Tihanyban „És az ősz learatja virágaimat a tél eltemeti őket majd nedves tavasz jön megint a nyár ruhátlan fényesen, feketén. Hosszú, vad sivatag a remény’’ Kondor Bella: Érazaibolk de remélnünk és gőzzel bizakodnunk legigazabb címvaló kötelesség.” Kondor Béla: Beszélgetésünk folytatása Alig fél évvel Kondor Béla halála után a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság és a Magyar Nemzeti Galéria emlékkiállítást rendezett a Tihanyi Múzeumiban. Az 1931-ben született művész 1972. december 12-én halt meg. Rövid élete azonban rendkívüli tempójú munkával telt el, így számát és művészi értékét tekintve egyaránt kiemelkedő életművet hagyott hátra. A szinte utolsó peroéig alkotott munkáiból közel százat láthattunk az egykori kolostor fehér falain. A kiállítás egy filozófus művészt idézett elénk, aki a képzőművészet napi kis ügyei fölé emelkedve az ember sorsáról, életéről, a világban elfoglalt helyéről, jelenéről és jövőjéről gondolkodott. Az emlékkiállításon nem szereplő korai munkáitól kezdődően ugyanaz foglalkoztatta Kondort, így másfél évtizedes alkotó időszakának termése egységes. Festői és grafikusi felkészültsége minden feladat megoldásához elég volt, gondolatai kifejezésében semmi sem akadályozta. Gondolatai súlyosak, az élet legfontosább eseményeire világítanak rá, értelmezik őket. Az élet összetettségéből következik, hogy ezek az ábrázolások is bonyolultak, a nézőtől elmélyült figyelmet kívánnak. Alákjait figyelemmel kell vizsgálnunk, követnünk a kompozíciók vonalait, melyek szövevényesen járják át Kondor munkáit. A leltározás, a motívumok számbavétele kevés, értelmeznünk kell a sűrűn alkalmazott jelképeket, át kell élnünk őket, hogy felismerjük: rólunk is szól a történet. A szemléletesebb beszéd kedvéért nézzünk meg egy művet részletesebben, például a Bomba című rézkarcot. A képen egy tákolmánynak látszó toronyba hatalmas bombát 461 képzőművészet
