Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - TANULMÁNY - Nádasdy Lajos: Kiegészítések Petőfi pápai életszakaszához
Iskolája 2d nyelv. - Honnan jött: honn tanult. (!!!) Atttya, gyámja, vagy gondviselője: Lázár. Annak lakhelye: Pápa, Veszprém vm. Allapotja: kereskedő. Fizetett: Fr. 2.”v' A Politzer fiú tehát otthon készült el az I. osztály anyagából az 1841/42. iskolai évben, hogy 1842 őszén a második osztály tanulója lehessen. Házitanítóra tehát neki szüksége volt. Parragh tehát „leendő tanítványa” szüleinél beajánlhatta Petőfit házitanítónak. Fentiekből következően a TÖRÖK pappal kapcsolatos esemény csakis 1841. év tavaszán eshetett meg. Akkor, márciusban, hirtelanében talált megoldás volt az, hogy a vak református lelkésznél Petőfi a Pesti Hírlap felolvasásáért tisztes ebédet kapott. A Petőfi-irodalomban hol protestáns, hol evangélikus, hol református lelkészként emlegetett Török Pál, adataink szerint, a dudari református gyülekezet /Veszprém vm.) lelkésze volt. Szembajára nézve van adat a dudari református egyház anyakönyvében, elég korán, már 1823-ban, amikor azt jegyzi be, hogy „szemeimmel rosszabbul lóvén” az adatokat - keresztelésékről — a segédlelkésze jegyezte be. A személy és 'betegség tehát egyezik. Török Pál teljes szolgálatképtelensége miatt, esetleg teljes vaksága miatt, a gyülekezeti szolgálatból kiválva Pápára, a Fazdkas utcába költözött és ott is halt meg 1845. március 17-én, 84 éves korában. Nyolcvanéves volt tehát, amikor Petőfi jót tehetett vele azzal, hogy felolvasta számára a Pesti Hírlapot, és cserébe elvehette azt a jótéteményt, hogy az agg prédikátor asztalánál meleg és tápláló ételhez jutott, e rövid, 1841. évi márciusi pápai tartózkodása idején.lj PETŐFI PÁPAI SZÁLLÁSHELYEI A pápai iszálláshelydk körüli zűrzavart is el kell oszlatnunk. Amikor Petőfi 1841 márciusában Pápára jött, Orlay szállását kereste fel, akinek lakása „egy vidéken lakó uraság szakácsa feleségénél volt.” Hol, melyik utcában, erről Orlay nem szólt. A másik tanú azonban, aki erről az érkezésről vall, pontosabban jelöli meg a helyszínt. Kiss Gábor ez a tanú, az egykori diák- és lakótárs. így emlékezik: „Petőfi, az Orlay által említett márciusi egyik napnak délelőtti órájában érkezett Pápára, hol tudtomra akkor még Orlayn és Salkovicson kívül más ismerőse nem volt, tehát ezdket kereste fel, s meg is találta lakásukat a fazekas utcában Vittmanné asszonynál, mai Pfilf fazekasféle házban; ugyanazon ház kert felül eső szobájában szállásoltam én is harmadmagammal. Egyik délelőtti tanóra után hazamentem s ekkor jött szobánkba a jó háziasszony V.-mé és elmondá mily váratlan és mily különös vendége érkezett, egy katona, ki Petries urat (most Orlay) keresi, de az még leckén van; egyúttal értésemre adá azt is, hogy szívesen venné, ha ezt a katonát az ő szobájából, míg Petries úr megjő, magamhoz behívnám. — Elképzelhetni milyen lehetett ez a sors üldözte, ágról szakadt isten-katonája, az ő megviselt uniformisában. És ne vegye senki rossznéven, ha a rendet annyira kedvelő háziasszony úgy nyilatkozott előttem. Dehogy hitte, de ki is hitte volna, hogy az a katona leendő egykor a „Dalaim” és Magyarország annyi dalainak szerzője. Bementem Petőfiért, ott ült a háziasszony szobájában egy széken a „sárgapitykés zö'ldhajtókás közlegény”, mellette ellapulva a padlón hevert az üres vászontarisznya, a bot az ágynak támaszkodott görcsös fejével, gazdájukból sem nézvén ki több, mint ami a részvét és a szánalomra méltó. Magam bemutatása rövid volt, mit is mondhattam volna sokat, a lábain céhláda nagyságú 'bakancsokban előttem álló Petőfit vendégemül meghívám, ő vette a botot és tarisznyát s mentünk pápai kifejezés szerint hátra az én azaz a mi szobánkba. És így elmondhatom azt, hogy a pápai diákok közül legeslcgelőször az én vendégem volt Petőfi; a véletlen ezen játékára mindig édesen emlékezem és az elsőséget sokért oda nem adnám.”10 458
