Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Morvay Gyula: Julika (elbeszélés)
„Tökéletesen. Tedd -el -azt a -bont; szégyelld magad; -a -hegyen csatangolsz; ki tette meg a munkádat?, erre vagyok kíváncsi”. „Ne kíváncsiskodj, korán megöregszel. Az én munkámat.. . az én munkámat egy Laci - II. csinálta m-eg. Elvégezte, kifo-gástalanu'l, mint én!” „A h-egyen hány liter bor fogyott el?”. „Nem mondtam volna? Harminc. Van elég”. „Ilyenek, ezek vagytok, férfiak”. „Julifca, drága... -most már megmondhatom: holnap vendégek jönnek hozzánk. Velem együtt heten leszünk. Nem mint a gonoszok, nem mint a latrok, hanem mint jó haverok. Kireszel magadért.. Julika megdermedt, szeme előtt egy pillanatra összeszaladt a világ.- Jó, de tudom, mit szerették: nők nélkül csaitarászn-i. Elmegyök hazulról, a kamrát bezárom, hót ember számára -nincs ételem, nincs italom.- Hozok a hegyről; l-égy háziasszony, a kedvemért, Julika; te isteni, tökéletes nő vagy, azt tudod?- Ami itt van, makidon a tiétek - -nélkülem. Mire hazajövök, mosogass -el, -takaríts ki, vedd meg mindazt, amit elpusztíttok, -és -akkor - probléma néma. Laci elhallgatott: vége mindennek, gondolta, se szó, -se tett, se Julika, se barátságos összejövetel nem lesz, pedig a góré 'bejelentette: -náluk, Julikáéknál mondja el -nagy kalandját Kanadában, -ahol a lányát meglátogatta; hogyan utazott, hogyan fogadta őt a lánya, hogyan duzzogott -a „refcamiér” sarkában, és milyen pa-rancsolóan mondta, hogy „Aztán siessetek azzal az -autóval, az az -enyém, bevásárolni akarok vele -menni. . . Meg két hétig csak két mondatot beszólt, egész nap olvasott... -apja -sírva jött haza. Ezt akarja elmondani Laciéknál. A bezárt -lakás visszahőköl-tette a „heteket”; fejüket csóválva, -nekivágtak az estének, az útnak, a hegynek, -mivel -a vezető mindenképpen el akarta mondani a nagy sztorit, kanadai útját. „Mert -a lányom puffanoskod-ása mellett ezer és egy dolgot láttam; -nem -maradhat -ben-n-em, tovább kell -adnom néktek, eílvtársak. Bőgve jöttem el a lányomtól, de megembereltem magamat; azt akarom elmondani, -am-i -a -rívá-s előtt volt. Meg kell hallgatnotok! Ehhez csendes hely, jó bor, romantikus hangulatú pince kell, ahol a langyos melegben érnek, okosodnak, finomodnak -a bőrök, amelyek aztán megszólalnak -bennünk, és belülről -szólnak -a világba. Meg kell hallgatnotok!”. Julika hazament, kinyitogatott. Az urát kívánta, az urát várta. „Ügyis reggel jön haza”, sóhajtott és legyintett. Nem reggelre, -korábban hazajött Laci, de -nem -akart otthon m-aradn-i.- Vissza kell mennem, mennünk!- Most? Éjfél felé? Nem volt elég?- Semmi -sem volt - mondta. Laci. Itthon hagytam -a pincdkulcsot, meg kell keresnem, a vendégek -a szőlőben várnak, a pinceajtó előtt találkozunk. Hol -az a kulcs?- Nem -tudom. Julilka nem -akarta megmondani, hogy -kulcsra zárta a kulcsot. 33
