Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 5. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczy Emőke: "Mit akar" a költő - és "mit tehet" a költő?

hatja e versék szuggesztív sodrását, lázas erejét. Mintegy kiemeli ia képek hullámzó ten- gerözönéből & gondolatok szilárd, jól körülhatárolt szigeteit. Juhász Ferenc tudja, hogy a költészet „érvényessége a megfogalmazás minőségétől függ”. Azt is, hogy a költők évszázadok, sőt évezredek során mindig arra tesznek kísérletet, hogy megfogalmazzák „a világot is benne önmagukat”.2 De azt is tudja, hogy ezt mindig csak „saját szavaikkal”, s a saját korukhoz-kötöttség vállalásával tehetik. „A költészet hatalma és reménye” című cikkében fogalmazza meg (többek között), hogy a ma költőjének - sokkal inkább, mint a korábbi korokénak - feladata és kötelessége az, hogy „a mindenségből nézze önmagát és a Földet, mert a mindenség nem önmagát látja benne, de meglehet, önmagát keresi az ember költészetében.” Éppen ezért érzi fontosnak, hogy „a költő ne vonja ki magát a gyakorlati válaszadás alól: kora gyötrő kérdéseiből: nemzete, társadalma, történelmi környezete és emberiség-környezete hétköznapjaiból, hogy ne köthesse szívét a könnyelműség szivárványléggömbjére.”3 De mindezt úgy tegye, hogy mégse csak a mának írjon, hanem sejtesse-körvonalazza a jövőbeni dinamikusabb életfeltételeket, s egy jövőbeni dinamikusább látásmódra nevelje korát.

MIT IS AKAR A KÖLTŐ? MIT VÁLLAL FELADATÁNAK?

A „szolgálatot”, ahogy ezt Juhász Ferenc a Radnóti-díj átvételekor egyértelműen kimondta. „A Költészet: cselekvés a Közösségben, olyan egymásra-utaltság a Közösséggel, amely a végleges és végzetes összefonódottság milliárd kötelével szövi be és hálózza be egymást. Igen: a Költészet Cselekvés, Akarat, íMegváltoztatni-Akarás, Szent Fiit a Cselekvés Értelmében, a Jobbálenni akarás, a Megváltoztatni Tudás Indulatában és lényegében. Persze: nem ákármilyen Cselekvés és Akarat! Persze: joga csak a jóra van, a rosszra sohase, Jóra a Közösségben, jóra a Cselekvésben.”4 (Mi más ez, ha nem a József Attila-i költői szándék, költői feladat újrafogalmazása?) Konkrétan és pontosan megfogalmazza azt is: mi a közösség? ,,A közösség: az Ember! Az Ember Maga. A maga gyarlóságában és tisztaságában ... És mi az Emlber? És ki az Ember? Az Ember a Közösség! És mert a Költészet: a Létezés Tudata, Tudatossága és Tudatosítása a Közösségben: Cselekvés. És ezért: Szolgálat.” Juhász Ferenc tehát az Embert, az egyedet a Közösséggel azonosítva már lényegében a „közösségi ember”-ről, a nembeli lényegéhez felnőtt emberről beszél. Arról az Emberről, aki ugyan még gyarló és esendő, leg- bensejében mégis tiszta: már azonosult a közösséggel, a közösség része lett, s nem pusztán egyedi - önző és önös - érdekek hajtják-irányítják. Ennék az embernek a kialakításában : léte s ember-volta tudatosításában, emberi tudatának formálásában vállal cselekvő részt a költészet. Ezért „szolgálat”. Juhász Ferenc hisz ibenne, hogy a költészetnek szerepe lehet, szerepe van az ember alakításában, jobbá-változtatásában. Azzal, hogy hirdeti „a törvényeket”, a „belső parancsokat” és „kötelességeket”. „A költőnek el kell mondania a világot” és „szeretnie kell a létet”. „A költőnek szüntelenül tiltakoznia kell a butaság, gőg, önkény, zsarnokság, elnyomás és kizsákmányolás ellen az emberi méltóság és tisztesség nevében, s a költő sohase szűnjön meg hangoztatni azt, hogy az emberi lét egyetleti értelme: a szabadság. (...) A költőnek szeretnie kell az embert (...) s mindent meg kell tennie az ember fölemelkedéséért. A költő költészetével teszi ezt: ami az emberi önismeret és létismeret legtalányosabb és legszigorúbb formája. S az emberiségnek szüksége van az önismeretre.”5

Juhász Ferenc rá akarja vezetni az embert, hogyan emelkedhet föl nembeli lényegéig: mi mindent kell levetkőznie ahhoz, hogy eljuthasson a belső szabadságig; hogyan kell átvergődnie a lét buktatóin, hogyan kell legyőznie önmaga partikuláris mivoltát, hogy közösségivé váljék. Arra, hogy hogyan kell felelősséggel szembenéznie a

446