Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Joó József: Üres keresztútnál (vers)
JOÓ JÓZSEF Üres keresztútnál lila-kék dohányszag árad büdös kocsmák löknek a gyalogutakra szekérlámpák hullnak lefelé nincs nap virrasztó tündéreid bekerített mezőkön reszketnek a faragott székeken nem ül senki négykilós vánkosok tollas kapujában maradni vágyik a félálombeli jajgatás az utak nem vezetnek sehova: senki se vár megvakítja a tengert egy ősi héja-kiáltás szöksz a széltől haragos messzeség fullasztó lándzsái ereszkednek a falura sodródó cementkeresztek futtatják a virágokat vijjognak sáros tollak: szederbokorba zárva csarána-madár villantja szárnyait lenfojtó füvekkel éget a kapuk vas-bog kalitkája nyugtalan arcok váróterméből sarjad az utca megvasalt cölöpök emlékeztetnek a verejtékező krisztusokra a torony nyaktörő ugrásra készül: rozsdás süvegén nyíl-sikollyal forgó világtájak tél lesz meginti szétszélednek a zsibongó kémények a pincérlány hanyattfekszik a fénylő homokba lábai közé be tér del a csarána-madár: melleit szopja borzolt toliakkal szuszog óriásivá nő fehérdaruk hajókürt-dallama tépi a partot éveidre figyelsz üres keresztútnál hátat fordít az isten 410
