Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Novák Éva: Látogatás (vers) - Novák Éva: Kegyelet az elkésett érzéseknek (vers)
NOVAK EVA Fenn a didergő csillagok egyujjas kesztyűt húznak hidegben Sündisznó meséjén tüskét tördelünk odvas búvóhelyek, mohával béleltek negyvenkilós nagyanyád ajtaját nyitja.- Kedves öreganyám igaz utón járunk? Szerencséd hogy öreganyádnak szólítottál, mondaná köhögve, de fullad. Dunyhában toücsomókba ivódik orvosságszag egyetlen tyúkját kötözné ágy lábához, de nem éri. Sárga viasszal telnek a ráncok, évek nyomát mókus farkával söprögetem. Arcomra virágot karmolok Miért nem segítesz? Bukdácsolok nélküled csempézett falakhoz simulva vakablakból borotvahab bugyborog kirakatüvegben torz pupilla tágul reggeli feketék sorakoznak, nyári ég havából Szerelmem fagyöngy, dermedt boróka szakadozó háló az idő foszlányait foltozgatom. Értelmes választ keresek, tévedésre ösztönök ébredése után minek az értelem. Talpamba tövisek fúródnak, kerékbe-törnek hóhérai félbeszakadt érintésnek Hiányod nyomokat hagy, üregek maradnak Zörgő emlék-kacatokkal és nyomorult ének. Fenyőillatú gyertyák világítanak tenyeremen idetalálj, szerelmem fagyöngy, dermedt boróka. 55 Látogatás Kegyelet az elkésett érzéseknek
