Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Zelk Zoltán gyermekköltészete
Négy vers a Gyepmekbánatiból való. Ezek közül a Rét veréb az egyetemes félelem és koplalás verse: az egész világ verébleső macskaszem, s morzsán él a szegény veréb. Pro!ctármaelár-vers, szegényemiber-vers ez a József Attila-i szemlélet jegyében. Itt a válogatásban, a Gyermekbánat ciklusából, asszociáció-rendszeréből (kiszakítva úgy tűnhet, hogy szürke verébbánattá zsugoruk minden veszély és nyomor, pedig a vers őrzi a háború Iszonyatait, az osztály-szemléletet, a viilág-proletárd életérzést. Az Egyszer én a kirakatban is az chotnéket esitítja (vagy fokozza?) játékká. A natív látás, a hullám-mozgású gyermek-képzelettel való beleélés szerencsés példája: almáról szól, amely labda is lehetne, s ilyen pattanó röpte van a versnek is. A kis alma „felnevelése” csupa ajnározó gyöngédség, az alimanlabda-gyermek hármas képzetkapcsolás bravúros költői varázslat. A Van az asztalif-ióklhan éredetileg ~az Apám könyvében jelent meg. Hosszabb elbeszélő-magyarázó jellegű vers, József Attila világát akarja 'közelebb hozni a imái igyermekolvasólhoz. A befejezés fogadkozásában van egy kis Szabó Lörinc-utánzás, az efféle tudatos reminiszcenciát a (gyermekvers megengedi, úgyis mindkettőjük „Kicsi vagyok én”-variációja a népi gyermekdalra vezethető vissza. Az Este jó, este jó József Attila Altatója mellé kívánkozó remeklés: az elalvas ifolyamatát éri tetten. A tárgyi világ eloldódását, a tudat kikapcsolódását, Az első strófa konkrét miliőrajzától az álomba ríngásigl Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. A gyermekbánat föloldódása ez végre a családi kőiben, de hamar áttűnik az esti idill is az álom öbleibe: Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én. A családi kör tárgyi világa egy kicsit ugyan tegnapi (ég a tűz, lámpa), a fűtés és világítás technikája túllépett rajta, a hangulat, az álom költői technikája azonban aligha meghaladott. A gyermek boldog állapotának, a védő-fészek otthonnak, a gyermek—anya kapcsolatnak alig van mai költészetünkben ennél egyénibb, és igazabb fölmutatása. Végül négy verset a Tilidkó kötetből emelt ki. A bárom nyúl c. verses mese hősei megfélemlítik a ragadozókat. A hírverő szarka szétröpíti a vészíhírt, hogy a három nyúl rókavadászaftra indul. Róka, farkas, medve, vadász egymást rémítve rohan egy csomóban, pedig: Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben . . . A mese a Kacor királyra üt. Mindegyik egy jól sikerült pánikkeltés története. (Vagy mint Móra Kincskeresőiéiben a kis Gergő lélekjelenléte a bűvösnek vélt kalaptól, amikor móresre tanítja a kisebbeket terrorizáló Gintulát, az iskola -rémét.) Eszével, furfangjával, magabiztosságával győzött a gyengébb. A gyerek nyilván ilye-n párhuzamokban gondolkodva érti meg a mese bátorító igazát. A Békabánat egyike Zelfc legszebb gyermekverseinek. Szívfájdító nyáresti tavizene, valami nagyon is enSberl, szegényemberi 7,béfcabánattál”, tehetetlen éhséggel, a messzeségek búsító nosztalgiájával. Mert vannak béka-urak is és szárnyaló-boldog ih-oisszúcsőrű-ek, n-em mindenki cudar sorsú béka. Az érzelmes li-ra-iságú vers a szegény-gazdag ellentét bákabánattá öldá-sa._ Legnagyobb dicsérete, hogy tovább ümmö-gtéti á békaszív bánatát, s -nagy az áthallás belő-l-e az -emberszívbe. A Párbeszédben a gyermek hegyet, tavat, rétet leér anyjától, s az nemes gesztussal fölkínálja neki az ország minden -ékességét, a Mátrát, a Balatont s mind az ölébe szala-dó réteket. A mesék szférájából a hazai természet egyszeriben földre szállatja a gyermeket azzal, hogy fölmutatja a hazai táj ámulat-os szépségeit. A címadó Etidőbennbendőlben meséje_Ja vihardőitti csöndtől az eg-ész természet s benne a költő (a mesélő) átázásáig -tart. A csönd és a vihar között két madár párbeszéde tölti be a moccanatlan lom-bú világot. Ha lenne valaha madárnyelv, valahogy így hangzana. A varázslat köre bezárul ezzel a tizenkettedikkel: Zelk mindent -tud ahhoz, hogy költészet -is legyen a gyermekvers. A gyermekmúzsa eziutá-n sem hagyta el Zellket. Szépirodalmi folyóirtaitokban is publikált verseket gyermek-l-élek-hullámhosszra, ami több is -meg kevesebb is a normál „felnőtt-hullámhossznál”. Űjabb válogatása megint csak közli gyermekverseinek állandó darabjait (Békabánat 1970). Ez a kötet újabbakat közöl a Gyermekbá-nat-ciklusból. A következőket. A konyhába zárt gyermek szabadságképzeteit, szorongásos álmait plasztikusan idézi a naiv-nosztalgikus hangú remek hatsoros: 375
