Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Végh Péter: A munkásfiatalok és a művelődés - Vasváron

1960-ban végleg Badacsonyban telepedett le. Az egzisztenciális biztonság, a folyamatos munka meghozta gyümölcsét. A vaskos, széles festékfelrakást nyugodtabb, vékonyabb festésmód váltotta fel. A technikai biztonság a témák szabadabb kezeléséhez, önállósuláshoz vezetett. A táj, a hegy oldalában sorakozó pincék, présházak, szőlők, a szőlők között dolgozó emberek, a vízpart kövei, a felvillanó halak, a nádas lassanként nem téma, hanem naponta átélt, közelről ismert környezet lett Udvardi számára. Fogva tartotta az új otthon: bőséges inspirációt és nyugalmat adott a munkához. A látványból indult (ki, mert a természet szépsége ragadta meg, de nem maradt meg a lefejtésnél, többet látott önmagában, mint csak a szép táj tükörképét. Kereste az utat egyénisége kibontakoztatásához, a balatoni táj és az emberek megismerése, élményei képpé alakításához. Olyan utat keresett és italált, amelyik nem kerüli meg a balatoni táj ábrázolásának feladatait, ugyanakkor felül is emelkedik a csak balatoni témavilágon. Általánosabb emberi problémákat vetett fel a hatvanas évek első felében festett műveim. A Vízöntő, Szárvágó, Nádvágó, Kenyérsütő figurája artisztikusan, némileg egyszerűsítetten jelenik meg képein, megmaradva a téma egyértelmű előadásánál. Az őket egykét évvel követő Ararát (1962), Epilógus (1962), Paraszt Aphrodite (1963), Búcsúzó (1964), Fekete napraforgó (1964), Sárkányölő (1965) és Parázsvivő (1965) szimbólummá emelve ötvözte össze a helyi eredetű témát és a festő romantikus lelkében született gondolatokat.

UDVARDI ERZSÉBET: ÖRSI ÖBÖL

Kereste azokat a szimbolikus jelentésű elemeket, melyek még mindig élnek és széles körben ismertek. Az irodalmi elemek, a könnyen érthető jelképek azután többnyire vonzó festői megjelenítésben mutatkoznak vásznain.

A figurális kompozíciókkal egyidőben tájakat is festett Udvardi. Örsi öböl (1962) és Sárga nádas (1963) című, a sárga szín nagyon érzékeny fokozataival megfestett képein összegeződtek először teljes sikerrel eddigi elmélyült munkájának eredményei. Eszközei egyszerűek, tiszták, a felület egységes, a kompozíció kiegyensúlyozott és zárt, az eredmény szinte folytathatatlanul teljes.

Akvarelljein a kövek, halak, nád, szőlő, hegy, virágok, házak könnyed, levegős megjelenésben mutatkoznak. Tiszta akvarell-technikával fest. A lágy átmenetekkel,

366