Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Becht Rezső: Könyveim
BECHT REZSŐ Könyveim A könyv nem tárgy, nem 'élettelién anyag, mint az asztal, a kalapács, a cipő és a többi használati tárgy. Minden könyv, legyen az szépirodalmi, tudományos, művészeti, politikai vagy Ogyéb, az emberi szellem világának egy porszemnyi része, tükre, tárlója, «ma-nációja, - parányi zárt világ a mindent magába foglaló nagy világban. Van közöttük silány, káros, felesleges, gyorsan enyésző, és van remekmívű, új világokat feltáró, termékenyítő, örökéletű. De mindegyiknek van (lelke. A silánynak silány, az örökéletűnek örökóletű. Ezt a lelket a papírból, táblából és betűkből álló konya' olyan formán kapja, ahogy a bibliai legenda szerint az ember kapta a lelkét, amikor az Űr belélehelte. A könyv megírása teremtési aktus. Ennek folyamán az író lelkének egy része átszáll a konyaké, amely ezt a reábízott lelket megőrzi és az olvasókkal közli. Kisugározza, mint a rádium a maga leikét. Ha gyönge a könyvbe lehelt lélek, iákkor sugárzása hamarosan elhal, ha erős, akkor sugarai áthatolnak még az évezredeken is. Aki a könyvben pusztán élettelen tárgyat lát, vagy beporosodott szobadíszt, melynek -segítségével az irodalom és -a tudományok lelkes átívelőjének látszatát .akarja kelteni, azt sajnálni kellene, mint -azokat a lelikifogyatákosaikat, akik vakok a természet, és siketek a zene szépségei iránt. Mivel azonban nem ébrednek fogyatékosságuk tudatára, tehát számukra a hiány nem hiány, felesleges -szánakozni rajtuk. A könyvelt vonzási körében élni megsokszorozott életet jelent. Balzacot, Jókait, Shakespaaret, Tolsztojt, Goethét, Móriczot olvasva hőseiknek életét is éljük, -mint saját életünk hátterét. És mivel iá regényben, m-égmíkább a lírában, de minden tudományos műben -i-s -a költő, az író, a tudós élete is bele v-an szőve, olvasás közben az ő életük is gazdagítja a mi életünket. Ha ebből a szempontból nézem -a könyveket, akkor életemet gazdagnak kell neveznem. Amióta -a (betűket ismerem, azóta szinte megszámlálhatatlan életet éltem a könyvek révén. Kezdve Rcxbinisono-n és Bőrhari&nyán, Nemo kapitányon és Cooperfield Dávidon, -az elmúlt (korok -irodalmán át egészen -a -m-ai írók és költők -regónyhőselnek és lírájukban -tükröződő -egyéni életüknek soráig, épp úgy voltam H. G. Wells Láthatatlan embere, Goethe Faustja, Tamási Ábelje, Dosztojevszkij Karamozovja, Irving Stone Michelangel ója, de éltem Toldi és Bence, a szerelmes Ady és a tépelődő Szabó Lőrinc életének egy-egy felcsillanó töredékét is. Tíz-tizenkét éves lehettem, amikor már nem elégedtem meg egy-egy regény puszta elolvasásával vagy felbabzsolásával, hanem heves vággyal sajátommá is akartam tenni, mindig a közelemibeo akartam tudni, egy végtelennek -képzel-t -élet végéig magamhoz akartam kötözni. Ekkor született meg könyvgyűjtőszenvedólyem, amely nagy -lánggal lobogott végig életemen, -mart soha nem fogyott ki a lángot tápláló olaj - a könyv, az irodalom sze- retete. 29
