Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Végh Péter: A munkásfiatalok és a művelődés - Vasváron

emberrel. Pontosabban szólva azzal az emberrel, akinek látható elemeit, testének tömegét, formáját, színét nem a test törvényei szabják meg: ezek a külső elemek a belső hullámzást, mozgást, változást követik. Ezekben a testekben a lőlek él, ezeket a testeket a lélek mozgatja. Az érzelmeivel, idegeivel, benső lényével reagáló embert mutatják ezek a különös formák: a széttöredezett, szinte kivésett arcok, az elvékonyodott törzsek, a beszélő jellé változott tenyerek, a vak üreggé mélyült szemek, az örömtüzet vagy kinyíló virágot formázó ifjú testek.

Olyan és annyi a testi ember ezeken a képeken, amilyen és amennyi benső tartalom élteti, mozgatja, alakítja. De miféle tartalom? Itt ismét szűkítésre bukkanunk. Válogatásra, kiemelésre. Patay Éva megfestett arcai, testei, emberei sosem magukban jelennek meg; mindig összefonódnak a környezetükkel, a növényekkel, a vízzel, a földdel, az éggel. A Kertész című festmény embere félig már fa is; az Aki a kerten áthalad lépő alakja egybefonódik a virágok és bokrok szárával, ágával, levelével; a Vakok lába, karja, botja szinte belenő a talajba, feje és háta meggörnyed a fölső tér felhői, súlyos alakzatai alatt; az Összefüggések között első látásra fatörzsek, sziklaszálak, növényóriások halmazát ábrázolja, aztán bontakozik ki a nála hatalmasabb tömegek közé ékelődött, irányához igazodott, rendjével meghatározott ember is.

Ezek a helyzetek és viszonyok, ezek a helyzetükhöz, viszonyaikhoz formálódott emberek, végül ezekre a helyzetekre és viszonyokra reagáló érzelmi, lelki állapotok, tartalmak hordozzák Patay Éva művészetét. E művészet forrását és lényegét, a lírát.

Önmagát nemcsak megmutató, hanem magyarázó líra is ez. Kiemelkedett a puszta hangulatból, eljutott a megkötő, erős érzelemig, majd ezen is túl a megértésig. Megértés? Nehogy a megismeréssel keverjük össze. Itt a megértés a tudatos vállalás eszköze és útja: iaz érzelem vállalásáé. És így már erkölcsi mozzanat is, minthogy a vállalt érzelem elkerülhetetlenül erkölcsi minőség. Innen, hogy Patay Éva képei valami isajátos érettséget, véglegességet, egyszerűséget, igazságot sugároznak. Fogalmakkal, szavakkal talán csak eddig követhetjük mindezt: annak az embernek a vallomását, aki érzelmeinek, állapotának gyökeréig hatolt, s miután belátta, hogy a legrejtettebb hullámzást is külső tényezők, nála nagyabb erők befolyásolják, most már tudva 'és vállalva éli érzelmeit, viseli állapotát. Nemcsak lehajtott fejjel. De a megértés, a vállalás és a kifejezés büszkeségével, sőt pátoszával is. Ebből ered ennek a festészetnek az elégikussága és a patetikussága, a finomsága és az ereje, a szomorúsága és a nyugalma. A nőiessége és a széles érvényessége. Őszinte és komoly humánuma.

3Ha azt mondom, hogy Patay Éva festészete kevés motívumra épül, voltaképp egyetlen módszert alkalmaz, uralkodó hangneme az elégikusság, azt iis mondom, hogy a lehetséges művészi minőségekből csupán egy szőkébb skálát foglal magában. így igaz. Csakhogy a mondandónak és a nyelvnek ezt a skáláját egyedül ő beszéli, egyedül ő teremti meg alkotásról alkotásra. Művészete eredeti, jó művészet tehát. A magyar expressziomiz- mus lírai ágát folytatja, ,s távolról a francia Rouault világával rokon.

E különös pálya csúcspontján néhány olyan mű született, amely mindig, minden körülmény közt jelentékenynek számíthat. Győrben is, Párizsiban is, Leningrádban is, Budapesten is. Nincs jogunk és okunk az óvatosikodásra. El kell könyvelnünk, hogy Patay Éva a mai magyar festészet önálló és jelentékeny értékű alkotójává emelkedett. Meghökkentően szokatlan módon. Annál természetesebb és meggyőzőbb alapon egyszersmind: 1973-as kiállításának java művei, magávalragadó költészete, sajátos kifejezőereje, mesteri tudása révén.

361