Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - Sarkady Sándor: Udvarnoki utca 2.

- Leginkább mind (közt Aprilyt szerettem. Öt szinte naponta olvasom még ma is. Leemeli íróasztaláról .a Jelentés a völgyből-t:- Azt mondta, mikor utolsó soproni látogatásakor elbúcsúzott tőlem: Sajnálom, hogy el kell válnunk. Ügy érzem, még nagyon sok mondanivalónk lenne egymásnak.- A felszabadulás óta milyen problémák foglalkoztattak írásaidban?- Igyekeztem együtt élni az idővel. A felszaibadulás hangulati atmoszféráját igye­keztem megérzékíteni pl. a Béke első napja c. novellámban. Hőse Szergej, aki amikor megtudja, hogy „vojma kaput”, örömében egy gitár-sorozattal Szent Sebestyénné avatja egy burzsuj lakás falán a tanácsos úr arany keretbe foglalt arcképét. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy annak idején, egy irodalmi esten, miikor idáig (értem a felolvasás­ban, többen kisompolyogtak a teremből. A bátrahbja is csák akkor mert visszajönni, mikor az iménti Szergej már a friss tehéntejet viszi egy éhező asszonynak és a csecse­mőjének. A Gergő bácsid ban - mutat Becht az éppen kezemben levő kéziratra - a termelő- szövetkezetre magát csak nagyon nehezen rászánni tudó ember keserves Iclkitusáját igyekeztem megrajzolni. A Honvágyéban az 1956-ban külföldre szakadt magyarok fele­más sorsa foglalkoztatott. Aztán itt van a Szenvedők c. novellám. Mint a halállal közeli ismerős embert, mindig foglalkoztatott az élet esendősége, és főleg az ember, az elke­rülhetetlen ítélet tudója, hordozója és elviselője. Ezt írtam meg, kórházi élményeim alapján a novellában. Ha jól emlékszem, ezzel iaz írásommal próbálkoztam - hiába - az akkor még antológiaként megjelenő Életünk-nél. Pedig csak látszatra borús a no­vella ... - És hát az elmúlt (évtizedekben is tovább írtam örök témámat, a szülővárost. Egyik ilyen szerelmi vallomásom Sopronhoz a Tavaszi káprázat a Bécsi-dombon c. írásom.- Az utóbbi években hol volt módod a publikálásra?- Kisalföld, Sorsunk, Jövendő, Soproni Szemle.- Volt-e valamikor hivatalos elismerésben részed?- 1941-ben lén kaptam meg a soproni népszavazás emlékére alapított Hűség-díjat irodalomból. A történetit Házy Jenő, a festészetit Horváth József, a zeneit a másik Horváth, ia szobrászatit Szakáll Ernő kapta. Tavaly, többekkel együtt, én is megkap­tam a Laokner-emliékérmet. Meg akarom kérdezni Becht Rezsőt, hogy így, a beszűkült publikálási lehetőségek mellett, megfakult vagy megkésett plakettekkel a háta (mögött, betegségek után és öre­gen dolgozik-e, van-e kedve egyáltalán dolgozni. Becht mintha érezné, mit akarok, meg sem várja a kérdést, vaskos dossziékat húz elő íróasztala oldalrészéből. Mintegy 1400 gépelt oldal. Két félig kész, vagy majdnem kész munka kézirata. Az egyik a Bűvös henger címet viseli. A cím a kaleidoszkóp bűvös hengerére utal; színes, csillogó, apró üvegcserepein háromnegyed század története viliódzik úgy, ahogy a szemlélő és szenvedő lélek síkjain az évtizedek sugara megtört. A másik kéziraton ez a felirat olvasható: Öreg sz,emmel. Az alcím: Felesleges töprengések. Erkölcsi, politikai, irodalmi és filozófiai gondoiatfuttatásóka-t tartalmaz a testes kézirat. A skála a rövid aforizmától az esszéig ível. Találomra a következő címekre és témákra lapozunk rá: Víztölcsér - borús gondolatók az emberiség látmozgásáról; A visszadobott bal - az agyvelőgyulladáson átesett ember-hal érzései és gondolatai, mikor újra belefürdik az élet vizébe. A glória tövisei - válaszpróbák, irodalmi és művészettör­téneti példasorral, arra a kérdésre, amit Petőfi így tesz fel a Felhők ciklusban: Mi a dicsőség...? Párhuzamok - személyes reflexiók Kodolányi Visszapillantó tükör c. művéhez. Lidérc az urnában - elmélkedések a személyi kultusz és a dogmatikus iroda­lompolitika éveiről. 27

Next

/
Thumbnails
Contents