Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Gyöngyösi Katalin: Elhagyott vasútállomáson (vers) - Gyöngyösi Katalin: Templom előtt (vers)
GYÖNGYÖSI KATALIN Elhagyott vasútállomáson éjszakai szerenádra gyülekeznek a békák ujjaim között ritmus táncol gyermekdalokat társam a hold elfogyó gerezdje fényükkel végtelenbe merülő csillagok zilált váróterem, eldobott papírdarabok . . .- óh, hányszor kérezkedik még szívem ide vissza, hányszor lesz még estém a kései vonat, mérföldek zakatolással mart busa, párhuzamos sínek oldalán bagolyként ülő faluk? a szeizmográf ideg kileng kerék dübörgéssé válnak lelkemben a szenvedések hazaindulok, hogy újra visszatérjek megtalálni a holnapot. imádatták volna velem rózsafüzért csörögtető öregasszonyok az égbe kapaszkodó tornyokon leszálló tömjén szagú istent, néha hittem létezésében mégis büntetett, ajtóm elé a kutyahűségű halált állította őrnek, világtalan emberekkel íratta sorsomat, telegyömöszölt bűntudattal, fenyegetett oktalan félelmekkel... ma már magvasodon bennem az értelem a félelmek, elmúltak istenek létezésében nem hiszek élem saját kezűleg alakított sorsomat 533 Templom előtt
