Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Leskó László: Józan bolondok
s házat alapító telepesek asszonyai lehettek ilyenek. Azok, akik ha kellett, puskát is fogtak. Egészségessége szinte természetellenes. A vért virágzó összecsapásokon sopánkodik. így illik. A feleség apja. Gerincegörbült öregember. Árnyékban él. „Jegyzőkönyv.” Hivatalos helyen el nem mondott vallomások, az indulatok levében rotyogva főttek.- Egyszer, ünnep előtt tortasütéshez készültünk - gyűri le zavarát a fiú, - ennek hangulata van nálunk, mert anyám ritkán fog ilyesmibe. Ezt a vaníliaillatú hangulatot egy, talán nem is sértő szándékkal ejtett mondat - már arra sem emlékszem melyik részről - egy pillanat alatt megváltoztatta. Nemsokára már hadonászva kiabáltak. Másnap Kerner Rudi, a szomszéd gyerek azt kérdezte: „Mi volt nálatok az este?” Dadogtam valamit: „Mi lett volna? Tortát sütöttünk.” Furcsán nézett rám, aztán elhúzta a száját.- Szörnyű, szörnyű - ismételgeti a feleség anyja. - Ebben a -szobakonyhás lakásban hatan! Cirkuszok vannak nálunk, igen! Még a régi időkben a boltosékhoz jártam mosni. Jó asszony volt a boltosné, .adott néha ezt-azt. Amikor a lányomat ez a Jani megkérte, azt mondta nekem a boltosné: „Ne gondolkodjék egyet ;se, Ágnis, adja hozzá! Lelencgyerek volt, se apja, -se anyja, ez majd megbecsüli magukat!” Hát megbecsült! Az orromat csavarta és -azt ordította: „Te paprifcaorrú vénasszony, beverem a képed!” Sokszor azt mondtam magamnak: „A megváltás lenne, ha elköltöznének. De ne a közeibe! Messzire, a világ végére!” Csák -szegény Katicámat sajnálom, meg a gyerekeket. Mi lenne velük? Ha rájuk gondolok, elf-acsarodik a szívem. Az az állat! Csak üt, üt, üt... Ha -inna - jól van! - -azt mondanám: részeg bolond! De mit -mondjak így?! Józan bolond?- A feleségem olyan asszony, hogy amikor bejövök valahonnan, -azt mondja: „Megvájod a kilincset a piszkos kezeddel!” - levegővel együtt fújja ki a mondatokat a férj. — „Megvájod!” Hát, hogy jöjjek -be?! Repüljek? „Most meg -sáros lábbal trappolsz végig a szobán!” Hát csoda, ha az emberben felforr -az epe? Ki bírja ezt szó -nélkül? Jó ember vagyok én, de az idegeim nincsenek kötélből nekem sem. Az úr Jézus is kitért volna a hitéből, ha ezt a -nőt ismeri! Engem kenyérre lehetne kenni, olyan jó ember vagyok. Kérdezze meg a munkahelyemen! De -a fejemre csinálni -nem hagyok senkinek, ezt vegye tudomásul -mindenki!- „Jó ember!” Máshol az! Mert behúzza fúl-ét-fárkát! - mondja zsebkendőjébe az asszony. - A tizenhat éves suttyógyerekeknek előre köszön -az utcán. Elmegy a templomba, lesütött -szemmel adja a -szentet, itthon meg -tör-zúz! Ha a munkahelyén megbántják, rajtunk -tölti ki a bosszúját. Nem is tudom, hogyan kezdődött, de arra emlékszem, hogy már -akkor a falba verte a fejemet, amikor -még Janikámmal voltam terhes. Éj-n-ek-évadján. Az ablakon nem volt redőny, csak függöny. Egy utcai járókelő végignézte és másnap jelentette -az uram üzemvezetőjének, hogy a gépkocsivezetője mit -művelt. Az meg behívatta -a Janit és megfenyegette, hogy elbocsátja, ha -mégegyszer ilyent hall róla. De annak is én -ittam meg a levét!- Az nem úgy volt! — vádol a férj. - Ö -maga szaladt árulkodni a főnöknek. De meg is verte -az -isten az-t a főnököt, hisz -nemsokára leváltották. Nem -sírtam utána! . . . Ennek -a nőnek a pénzem kellett! Tudom -én. Csak -a pénzem!- Megkeresem a két -gyereknek, meg magamnak, ami kell! - lobban fel az asszony. — Ne üssön, inkább hagyjon ,itt! Már úgyis megtette, háromszor is. Itthagyott bennünket egy fillér -nélkül. Aztán egy hét, két hét múlva beállított, egyszál ruhában. Eladott mindent, mégsem vol-t elég egymagára a keresete! Hiányzott a homokzsák is, akit püfölhet.- Fia -kihagyott bennünket, -akkor jó volt - szögezi le fásultan a fiú. - Nem volt 267
